20.rész.~Lehetetlen.

Észre sem vesszük azokat a dolgokat,amik körülöttünk vannak.Messziről elkerüljük azokat akiket szeretünk.Menekülünk,bujdosunk,hátha attól jobb lesz,de nem!Amikor meghallottam a lövést,csak pislogtam.Nem tudtam kiadta le,nem tudtam  honnan jött.Féltem.Mi van ha Fredo-t találta el az a kibaszott golyó,és nem azt a féreg,Jack-et.Bizonytalan voltam.Szemeim ide-oda cikáztak,míg a raktár ajtajában egy megszeppent,lefagyott lányt láttam állni.Kezéből a pisztoly kiesett,és szaladt hozzám.
-M-megö-öltem?-kérdezte sírást visszafojtva.
-Csak horzsolta.-szólalt meg Fredo helyettem,hisz én még annak a hatása alatt álltam,hogy fegyvert fogott,és lőtt vele.
-Ribanc!-sziszegte fogai közt Jack.
-Ismételd meg!-rontottam neki ököllel.
-Talán a szopás süketít,öcsikém!-nem kellett több,öklöm lendült,mely az orrnyergét találta,minek hatására a feje hátra hökkölt.
-Még találkozunk!-köptem oda.
-Abban biztos lehetsz!-hallottam hangjában a gúnyt.Molly-t kézen ragadva húztam magam mögött.Mikor a kocsihoz értünk arcát kezeim közé fogtam.
-Köszönöm!-leheltem egy lágy csókot ajkaira.
-Ne köszönd!Te ennél többet tettél értem!-mosolygott rám.
-Ha befejeztétek a nyali-falit,be is szállhatnátok!-szólt ki Fredo a kocsiból.
-Fogd be!-nevettem el magam.Majd mind a ketten beültünk.
-És most hová?-kérdezte Molly.
-Haza?!-vontam fel a szemöldököm.
-Ahol egyszer rád találtak,ott másodjára is rád fognak!-szólt közbe a sofőrünk.
-Mindegy!Úgyis van egy csajom,aki megvéd!-kacsintottam hátra.
-De vicces...ja még sem!-jelentette ki Molly.
-Nyugi cica!Fogsz még fegyvert a kezedben.-itt éppenséggel nem arra a fegyverre gondoltam,ha értitek.
-Justin!-nevetett fel Fredo.
-Ezt nem értem!-vágott értetlen fejet Molly.
-Khm..Justin az izéjára célzott.-mosolygott Fredo.
-Justin!-förmedt rám.Nem szóltam csak mosolyogtam egy jót az anyósülésen.Az út hazáig csendben telt.Mikor megérkeztünk Flores felé fordultam.

 

-Kösz haver,mindent!-öleltem meg.
-Érted bármit!-kacsintott rám.
-Szeretlek tesó!
-Én jobban!
-Ha befejeztétek a nyali-falit,akár be is mehetnénk!-gúnyolt ki minket Molly.
-Szeretnéd hármasban?-kérdeztem tőle.
-Álmodozzunk még!
Lement az érzelgős rész,Molly nagy örömére befáradtunk a házba.Sem neki,sem pedig Fredonak nem tudom elégszer mondani,hogy köszönöm.
-Ő ki volt?-kérdezte meg Molly.
-Jaden...-megköszörültem a torkomat-bátyja.
-D-de neki nincs testvére.Egyke volt.Azt mondta.
-Te csak a szép áll mesét ismered,a valóságot nem.
-Egyszer mindenre fény derül.
-Jól mondod,egyszer...

*Molly szemszöge* 

Fredo megtiltotta,hogy bemenjek,mert szerinte az életem foroghat kockán.De,mit ér az életem,ha az akit szeretek egy lepukkant raktárban van,ki tudja milyen állapotban?Sosem voltam az a lány,aki a szabályokat betartja.Szerettem lázadni ellene.Semmibe venni.Így most sem volt másképp.A kocsiban keresgéltem egy fegyvert,hisz ha Justin tart egyet tartalékba,akkor ő mért ne?És főnyeremény!Szép lassan én is gengszter leszek.Halkan,minden zaj nélkül lopóztam be a raktárba.A hang irányába mentem,de elég nehéz úgy,hogy egy árva hangot sem hallasz.

-Milyen megható!-szólalt meg egy mély,idegen férfi hang.Ha az érzékeim nem csalnak,akkor közelebb vagyok a hang forrásához,mint azt hinném.Elbújtam egy rozsdás hordó mögé,ahonnan tökéletes kilátás nyúlik a távolban lévő három személyre.Justin arca tele van ütésnyomokkal.Tekintetemet az éppen feltápászkodó férfira vezettem.Kezében egy fegyvert láttam,amit a fiúkra akar szegezni.Nem hagyhatom!Elsütöttem a fegyvert,ami el is találta a célpontomat.Lassan kicsúszott a fegyver a kezemből.Ott álltam ledöbbenve,hogy képes voltam erre.Talán az a tudat,hogy az akit szeretek veszélyben van,az késztetett rá,hogy ilyesfajta módon cselekedjek,vigasztal.Justinhoz szaladtam.Akit éppúgy meglepett tettem,mint engem,vagy Fredot.Mikor látod,hogy egy másodperc töredéke alatt szét is hullhatna az életed,tudod,hogy csak rajtad múlik.Rájössz,hogy ha elveszíted,mindennek vége.Akkor.Abban a pillanatban.Örökre.Éltél már úgy,hogy ha most nem cselekszel,valami rossz fog történni?Hiányozna a hangja;a mosolya;a csókja;a szavai,amiket a fülembe súg;az egész valója.Elképzelni nélküle az életem,mára már lehetetlen.Hányszor kívántam pokolba,de ugyanakkor magam mellé is.Mellette biztonságban vagyok,nem félek.Egyszer  elválnak útjaink tudom,hisz nem is vagyunk együtt.De azt akarom,hogy az a pillanat,amit együtt töltünk egy örökké valóságon áttartson!Nem kell hírnév,sem pénz,amiről eddig álmodtam.Megelégszem azzal,ha mellette kelhetek fel,feküdhetek le,és tudom,látom még.A pénz nem boldogít,hiába van meg mindened.Álmodtam én is a csodás karrieremről,még mindig szeretnék modell lenni,de jobb egy olyan világban élni,amiben tudom,van valaki akire számíthatok.Csak ez számít!

Sziasztok!Először is sajnálom,hogy ennyire unalmas,és lapos lett,de egyszerűen megszenvedtem még ezzel a résszel is.Másodszor pedig,köszönjük az előző részhez írt komikat.Örülnék ha azért 1-2 ehhez is érkezne.:c A következő rész Petrát illeti!:D #love #peace #weloveourreaders