37.rész~Megígérem!

- Rendben Bieber!- mondta.- Legszívesebben a fejedbe küldenék egy golyót, de én jobban szeretem ha szenved az áldozat!- mondta Brad sunyi mosollyal az arcán, majd egy lövés után erős fájdalmat éreztem a combomban. Egyből a földre kerültem. Egész végig Molly járt az eszemben..Nem halhatok meg úgy, hogy nem ölelhetem meg még egyszer. Lendületből felálltam, és kicsavartam a kezéből a fegyvert, majd azzal leütöttem. Elindultam beljebb, majd megláttam Mollyt. Hatalmas kő esett le a szívemről. 
- Molly!- sántikáltam oda hozzá. 
- Justin!- ölelt magához szorosan, miután elengedtem. 
- Mennünk kell!- mondtam. 
Valahogy ki kell innen jutnunk úgy, hogy Brad csicskásai ne öljenek meg minket. Gondolkozni kezdtem, majd eszembe jutott: felveszem Brandon kapucnis pulcsiját, és fekete szemüvegét, így megtudunk szökni. Megtettem, majd Mollyt is beavattam. 
- Molly..El kell játszanod, hogy még mindig fogoly vagy. Csak így juthatunk ki! 
Heves bólogatásba kezdett, ezzel jelezve, hogy vette az adást. Gyorsan elindultunk kifelé, mivel Brandon még nem halt meg, így bármikor felébredhet. 
- Főnök!- szólt az egyik kigyúrt őr. 
- Mi van? 
- Hol van Bieber? 
- Halott!- mondtam, miközben Mollyt betettem a hátsó ülésre. A lábam kegyetlenül fájt, de erősnek kellett maradnom. 
- De az az ő kocsija! 
- Leszarom!- majd beszálltam, és elhajtottam. 

* Molly szemszöge * 

- Justin..Annyira féltem!- öleltem meg hátulról. 
- Minden rendben lesz, édesem! 
- Justin..Úristen...Te vérzel.
- Nem vészes.. 
- Mi? Hogy ne lenne az? Istenem.. Rengeteg vért vesztettél! Kórházba kell menned! 
- Nem szükséges. 
- Justin, ne hülyéskedj, kérlek! Menjünk el egy kórházba. 
Bólintott egyet, majd a gázra taposott. 
Nem sokkal később egy kórházhoz értünk, ahol segítettem Justinnak bemenni, majd szóltunk a recepciósnak, aki intézkedett. 

* Pár órával később.. * 

Justin a műtőben van, én pedig már lerágtam az összes körmömet. Pár perc múlva jött az orvos. 
- Hogy van Justin? 
- Rengeteg vért vesztett, és még életveszélyeben van. Nem tudunk még jó híreket mondani, sajnálom!- mondta, majd tovább állt.

 * Később * 

- Hogy vagy?- kérdeztem az altatásból ébredező fiút. 
- Őszintén? Voltam már jobban is.- nevetett.- De te most itt vagy mellettem, így nem félek.- fogta meg a kezemet.- És te jól vagy? 
- Igen.- küldtem felé egy biztató mosolyt. 
- Féltem, hogy nem láthatlak újra. 
- Nyugodj meg! Már nem lesz semmi baj! - Még nem lehetünk nyugodtak..Brandon még él, és bármikor újra elvihet téged, vagy rosszabbat is tehet. 
- Ne aggódj! Neked köszönhetően már tudok magamra vigyázni!- mosolyogtam.
Amit Justin mondott,már megtörtént. A legrosszabbon már túl vagyok. Ha lecsukom a szemem újra látom..fáj. Kigördült egy könnycsepp. Megpróbáltam a lehető leggyorsabban letörölni,hogy Justin ne vegye észre,de nem sikerült. 
- Molly, mi az?- kérdezte óvatosan. 
- S-semmi.- feleltem a leggyorsabban, de a hangom megremegett. 
- A semmiért nem szokás sírni. Történt valami?- kérdezett rá. 
- ...nem.- ez azonban nem volt meggyőző. 
- Ezen miért kellett ilyen sokáig gondolkodnod? Mi történt, tudni akarom!- hangja ellentmondást nem tűrt. 
- A lehető legrosszabb..- hajtottam le a fejemet, próbáltam visszatartani a könnyeimet, de nem sikerült. 
- Megtette? Megölöm!- csapott az ágyra. 
- Megtörtént..Már nem számít! 
- Hogyne számítana, Molly?
- De..- megakartam szólalni, de a TV-ben érdekes hírt közöltek.
- Megszakítjuk adásunkat!- kezdte a bemondó.- Justin Bieber, a 20 éves gyilkos, és drogdíler körözés alatt áll. Tudomásunk szerint egy 19 éves lányt rabul ejtett! Aki tud róla valamit, azonnal jelezze a rendőrségnek.- fejezte be, majd mikor visszapillantottam Justinra, ő már talpon volt és a ruháit vette magára.
- Most mi lesz?- kérdeztem félénken.
- Megszökünk.- jelentette ki határozottan.
- Félek..
- Ne félj! Nem lesz semmi baj! Itt vagyok neked, és nem történhet semmi!- adott egy csókot.
- Kérlek, vigyázz rám!- néztem a szemébe.
- Megígérem!- fogta meg a kezem, majd feltette a kapucniját, és indulni kezdtünk. 
Folyamatosan az embereket kellett figyelni, hogy nem-e vesznek észre minket.
- Ott van a körözött! Kapjátok el!- kiabálta az egyik rendőr, akiről halvány fogalmunk sem volt, hogy került oda!
- Futás!- mondta Justin.
A kórházból kijutva, a kocsiba szálltunk, Justin a gázra taposott, és elhagytuk a helyszínt.

Helló!! :) 
Ez lenne az utolsó előtti rész! :c DE! Ne csüggedjetek, mert még jelentkezni fogunk új bloggal, aminek már meg van az alapja.:) Én ezennel elköszönök, mivel az utolsót, az epilógust Barbi írja! Köszönöm, hogy velünk tartottatok, és mindig aranyos kommenteket írtatok! Imádlak titeket! <3 SZIASZTOK! <3
xx: Petra.