~Epilógus

~ Nem szerelem az, ami változik, ha minden más változik. Örök útjelző az, ami meg sem rezdül semmilyen viharban. A szerelmet nem koptatják az idő röpke órái s hetei. A szerelem örök, ítéletnapig.~

William Shakespeare

Menekülni.Ebből áll az élet.Az ember,mindig menekül.A lány csak nézte  a tájt,ahogy elsuhantak mellette.Justinra pillantotta,aki egy biztató mosolyt küldött felé,és kezüket összekulcsolta.Kezükre nézett és egy apró mosoly kúszott az arcára,hisz a rengeteg rossz után is,együtt maradtak.
-Szeretlek!-törte meg a csendet.Ahogy a mellette ülő,tökéletes fiú rá szegezte tekintetét,szíve hevesebben kezdett el dobogni.
-Mindennél jobban!-lehelt egy csókot a kézfejére a fiú.
-Hogyan tovább Justin?
-El..Messze.
-Hová?-húzta fel a szemöldökét érdeklődve a lány.
-Ahová csak lehetséges.
-Együtt?-kérdezte félve.
-Örökre!-mosolygott rá Justin.
Ez a mosoly volt talán eddig a legőszintébb,amit viszonozhatott a fiú.Ahogy a mosoly az arcára szökött,úgy csillant fel a szeme,mitől a lánynak egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját.Félt,hogy újra elveszítheti,de legfőképp attól félt,hogy vissza nem kaphatja Őt.Kölcsönös bizalom alakult ki a két fiatal között.A kapcsolatuk rengeteget fejlődött,de ehhez hozzájárult az,hogy Ők is változtak.Akár apró tettekben,akár mérföldekben is változhatunk,nincs megszabva a határ.Ha van kiért változni,megéri!Nem számít,hogy azzal a változással felhagysz az addigi életeddel,mert tudod,hogy egy új, jobb élet vár rád,azzal aki a VILÁGOT jelenti neked.Tudod,hogyha az utatok elválna,keresztezné egymást,hisz akik összetartoznak,azoknak az Élet,mindig ad egy újabb lehetőséget arra,hogy együtt legyenek.Ők is kaptak.Hiába menekülnek,de együtt vannak.Talán nem egy tényleges Happy End végkifejletű a történetük,de az Élet nem egy tündér mese.

*Molly McCan* 

Mikor megismertem,a Pokol legmélyebb bugyrába kívántam,de,ahogy egyre jobban megismertem,beleszerettem..Nehéz volt vele,de még nehezebb volt nélküle.Talán a szerelem csak akkor jön, ha nincsenek benned elvárások. Ha nem akarsz, ha nem képzeled el, hogy milyen lesz, csak hagyod, hogy megtörténjen. Van még tovább, van még több is annál, mint amit el tudsz képzelni. Van, létezik, csak merned kell megnyitnod magad és befogadni, elfogadni, érte nyúlni, és bizony viszonozni. Azt is tanulni kell. Merni ugyanazt az élményt adni a másiknak, amit ő ad, és bízni benne, hogy arra van szüksége, amit kap. Ez az igazi kihívás. Adni és kapni. Hasonlót, ugyanazt, érzéseket, törődést.

*Justin Bieber* 

Megváltoztatott.De nem hagyta,hogy elfelejtsem,ki is vagyok valójában.Ő tett teljessé.Segített fejlődni,megmutatta,hogy ahhoz,hogy szeressenek,nekem is szeretnem kell.Nem igaz, hogy csak úgy szerelembe esünk. Valójában mindig van egy pillanat, amikor még dönthetünk. Ha hat rád valaki, hajlamos vagy arra koncentrálni, ami szerethető az illetőben, és utána csak azt fogod belőle érzékelni. Ezért ha valakit nem akarsz elhagyni, egyszerűen csak rá kell szoktatnod magad, hogy azokra a tulajdonságaira összpontosíts, amiket szeretsz benne.A szerelem nem értelmes! Nem lehet logikával elérni vagy elfelejteni. A szerelem teljesen abszurd, de muszáj szeretnünk, különben elvesztünk. A szerelem halott - és az emberiségnek annyi. Mert a szerelem a legszebb dolog, amit teszünk. 

Együtt...Örökre

Sziasztok!
Nem is tudom,hogy hol kellene kezdenem.Egyszerűen nem találok szavakat.7 hónapot töltöttünk veletek.Bátran kijelenthetem,hogy ez volt a legjobb 7 hónap.Köszönjük:
-a 27 rendszeres olvasót
-a több,mint +22000 oldal megtekintést
-a több,mint 100 megjegyzést.
Nélkületek nem tartottunk volna ki eddig.Nektek köszönhetjük,hogy egy újabb fontossági sorrendet hoztunk létre,amiben a Hold Tight az első helyen szerepelt.Nehéz volt,új és esemény dúsabb részeket írni,de megpróbáltuk.Talán nem ez volt a legjobb blog a világon,de nekünk mégis azt jelentette.Lehet nem így képzeltétek el,de ez így tökéletes befejezés.Van még hova fejlődnünk,de reméljük,ha Petrával egy újabb közös projektbe kezdünk,akkor Ti,mind a 27-en velünk tartotok.Még egyszer: KÖSZÖNJÜK,HOGY KITARTOTTATOK!~xx:Barbi 

Sziasztok!:) 
Én már elköszöntem az utolsó részem alatt, de Barbi kérésére, itt is elfogok!:) Szeretném megköszönni még egyszer, hogy velünk voltatok több mint fél éven keresztül. A  22.ooo-es megtekintés felemelő látvány! És a 27 feliratkozó?! Ezeknek mind NAGYON örültünk. Persze voltak unalmas és olvasásra nem méltó részek, de próbáltuk a legjobbakat kihozni! Még egyszer: Nagyon köszönjük, hogy velünk voltatok, és ismétlem: fogunk még találkozni!♥ ~xx:Petra 

#WeAreVeryProudOfYou

37.rész~Megígérem!

- Rendben Bieber!- mondta.- Legszívesebben a fejedbe küldenék egy golyót, de én jobban szeretem ha szenved az áldozat!- mondta Brad sunyi mosollyal az arcán, majd egy lövés után erős fájdalmat éreztem a combomban. Egyből a földre kerültem. Egész végig Molly járt az eszemben..Nem halhatok meg úgy, hogy nem ölelhetem meg még egyszer. Lendületből felálltam, és kicsavartam a kezéből a fegyvert, majd azzal leütöttem. Elindultam beljebb, majd megláttam Mollyt. Hatalmas kő esett le a szívemről. 
- Molly!- sántikáltam oda hozzá. 
- Justin!- ölelt magához szorosan, miután elengedtem. 
- Mennünk kell!- mondtam. 
Valahogy ki kell innen jutnunk úgy, hogy Brad csicskásai ne öljenek meg minket. Gondolkozni kezdtem, majd eszembe jutott: felveszem Brandon kapucnis pulcsiját, és fekete szemüvegét, így megtudunk szökni. Megtettem, majd Mollyt is beavattam. 
- Molly..El kell játszanod, hogy még mindig fogoly vagy. Csak így juthatunk ki! 
Heves bólogatásba kezdett, ezzel jelezve, hogy vette az adást. Gyorsan elindultunk kifelé, mivel Brandon még nem halt meg, így bármikor felébredhet. 
- Főnök!- szólt az egyik kigyúrt őr. 
- Mi van? 
- Hol van Bieber? 
- Halott!- mondtam, miközben Mollyt betettem a hátsó ülésre. A lábam kegyetlenül fájt, de erősnek kellett maradnom. 
- De az az ő kocsija! 
- Leszarom!- majd beszálltam, és elhajtottam. 

* Molly szemszöge * 

- Justin..Annyira féltem!- öleltem meg hátulról. 
- Minden rendben lesz, édesem! 
- Justin..Úristen...Te vérzel.
- Nem vészes.. 
- Mi? Hogy ne lenne az? Istenem.. Rengeteg vért vesztettél! Kórházba kell menned! 
- Nem szükséges. 
- Justin, ne hülyéskedj, kérlek! Menjünk el egy kórházba. 
Bólintott egyet, majd a gázra taposott. 
Nem sokkal később egy kórházhoz értünk, ahol segítettem Justinnak bemenni, majd szóltunk a recepciósnak, aki intézkedett. 

* Pár órával később.. * 

Justin a műtőben van, én pedig már lerágtam az összes körmömet. Pár perc múlva jött az orvos. 
- Hogy van Justin? 
- Rengeteg vért vesztett, és még életveszélyeben van. Nem tudunk még jó híreket mondani, sajnálom!- mondta, majd tovább állt.

 * Később * 

- Hogy vagy?- kérdeztem az altatásból ébredező fiút. 
- Őszintén? Voltam már jobban is.- nevetett.- De te most itt vagy mellettem, így nem félek.- fogta meg a kezemet.- És te jól vagy? 
- Igen.- küldtem felé egy biztató mosolyt. 
- Féltem, hogy nem láthatlak újra. 
- Nyugodj meg! Már nem lesz semmi baj! - Még nem lehetünk nyugodtak..Brandon még él, és bármikor újra elvihet téged, vagy rosszabbat is tehet. 
- Ne aggódj! Neked köszönhetően már tudok magamra vigyázni!- mosolyogtam.
Amit Justin mondott,már megtörtént. A legrosszabbon már túl vagyok. Ha lecsukom a szemem újra látom..fáj. Kigördült egy könnycsepp. Megpróbáltam a lehető leggyorsabban letörölni,hogy Justin ne vegye észre,de nem sikerült. 
- Molly, mi az?- kérdezte óvatosan. 
- S-semmi.- feleltem a leggyorsabban, de a hangom megremegett. 
- A semmiért nem szokás sírni. Történt valami?- kérdezett rá. 
- ...nem.- ez azonban nem volt meggyőző. 
- Ezen miért kellett ilyen sokáig gondolkodnod? Mi történt, tudni akarom!- hangja ellentmondást nem tűrt. 
- A lehető legrosszabb..- hajtottam le a fejemet, próbáltam visszatartani a könnyeimet, de nem sikerült. 
- Megtette? Megölöm!- csapott az ágyra. 
- Megtörtént..Már nem számít! 
- Hogyne számítana, Molly?
- De..- megakartam szólalni, de a TV-ben érdekes hírt közöltek.
- Megszakítjuk adásunkat!- kezdte a bemondó.- Justin Bieber, a 20 éves gyilkos, és drogdíler körözés alatt áll. Tudomásunk szerint egy 19 éves lányt rabul ejtett! Aki tud róla valamit, azonnal jelezze a rendőrségnek.- fejezte be, majd mikor visszapillantottam Justinra, ő már talpon volt és a ruháit vette magára.
- Most mi lesz?- kérdeztem félénken.
- Megszökünk.- jelentette ki határozottan.
- Félek..
- Ne félj! Nem lesz semmi baj! Itt vagyok neked, és nem történhet semmi!- adott egy csókot.
- Kérlek, vigyázz rám!- néztem a szemébe.
- Megígérem!- fogta meg a kezem, majd feltette a kapucniját, és indulni kezdtünk. 
Folyamatosan az embereket kellett figyelni, hogy nem-e vesznek észre minket.
- Ott van a körözött! Kapjátok el!- kiabálta az egyik rendőr, akiről halvány fogalmunk sem volt, hogy került oda!
- Futás!- mondta Justin.
A kórházból kijutva, a kocsiba szálltunk, Justin a gázra taposott, és elhagytuk a helyszínt.

Helló!! :) 
Ez lenne az utolsó előtti rész! :c DE! Ne csüggedjetek, mert még jelentkezni fogunk új bloggal, aminek már meg van az alapja.:) Én ezennel elköszönök, mivel az utolsót, az epilógust Barbi írja! Köszönöm, hogy velünk tartottatok, és mindig aranyos kommenteket írtatok! Imádlak titeket! <3 SZIASZTOK! <3
xx: Petra.

36.rész.~Az életeddel fizetsz

 *Molly szemszöge*

Mintha egy óriás kerékben ülnék,ami csak forog,meg sem áll...Ugyanaz a kép játszódik le előttem,amikor Justin is magának 
sajátított ki.Talán most rosszabb.Próbálok ellenszegülni,de nincs erőm.Ami volt,attól is megfosztottak az éjszaka.
Letörlök egy kósza könnycseppet,ahogy az éjszakára gondolok.Megalázottnak éreztem magam.Fájt.Másodjára.Ellenkeztem,
ütöttem-rúgtam,ahol csak értem.Erősebb volt,mint Én.Itt fekszek,egy takaróba gubózva,és csak nézek ki az ablakon.Az időjárás
olyan,mintha sírna,pont mint Én.Engem jellemez.Összetörtem.Miért?!Kérdezem sokadjára Istent,ha egyszer létezik,miért nem
tett ellene semmit,hogy megtörténjen?!Mit követtem el,hogy ezt érdemlem?Rossz ember lennék?Ennyire?
Bántottam embereket,de Ők is engem.Az álmaimnak éltem.Talán ezért büntet.De ettől még nem vagyok rossz ember,hisz
az emberek azt hajkurásszák: Kövesd az álmaidat.Igen,hibáztam akkor.De azt már rengetegszer megbántam.Amint visszakaptam
el is vesztettem.Talán képes megszerezni azt,ami kell.De az is lehet,hogy késő.Az Élet-nek nevezett Valami,nagy V-vel,
igazán bekaphatja!Igaz az a mondás,hogy az Élet-nek,se keze,se lába,de mégis tőle kapod a legnagyobb pofonokat.
Az én Életem,egy rosszul megírt forgatókönyv.Az biztos,hogy aki írta,egy szemétláda.Hol marad a szőke herceges rész?Vagy 
a "Boldogan élnek,míg meg nem halnak" befejezés? Igen..ez lenne az ÉN ÉLETEM.Egy nagy rakás hazugság,sehol semmi Happy End.
Min is lepődök meg!Csak egyszer..egyszer ebbe a rohadt életben szeretnék boldog lenni,olyan nagy kérés ez?
Nem kérek lehetetlen dolgokat.Nem akarok gazdag lenni,mert a pénz nem boldogít,de az,hogy tudom,hogy van egy olyan
személy az életben,aki szeret,az a Boldogság nekem.Mert nem haszoni javakra vágyom,hanem olyanra,
amit pénzen nem lehet megvásárolni.

Feltűnik előttem az arca.Mogyoró barna szemei ahogy csillognak.A kis fiúsan rossz,de édes mosolya,amitől minden lány 
elolvad.Az erős karjai,amik védelmezően szorítottak.Hiányzik..Hiányzik a nevetése,a hangja,a mámorba ejtő illata és csókja.
Lehunyom a szemem.Itt van.Szemei csillognak.Mosolya tökéletes.Óvva von karjai közé.Mélyen nyakamba fúrja az arcát.Ahogy 
kifújja a levegőt,egy hideg,-de ugyanakkor-jól eső fuvallat fut át a testemen.Mámorba ejtő illatát,beszívom,félek,hogy ha 
kifújom,sosem fogom többé érezni.Megérzem puha ajkait a nyakamon.Egy sóhaj csúszik ki a számon.Ujjaimat hajába vezetem.
Gondosan beállított hajába,csak beletúrok.Államat felemeli,így szemébe tudok nézni.Elvesztem.Ajkai,amik számomra
kincset érnek,gyengéden támadnak az én ajkaimra.Lassú,egyenletes mozgásban kezd,majd nyelve táncra kéri az enyémet.
Elfogadtam a meghívást.Lassú,de mégis szenvedélyes.Ebben a csókban minden benne van.Féltés,vágy,szeretet,szenvedély. 
Kinyitottam a szemem.Egyedül voltam.Egyedül ott,ahonnan menekülnék.Látom még Őt valaha? 

*Justin szemszöge* 

Nem tudom,hogy mit kellene csinálnom.A kartell nem hajlandó egyezkedni.Megadnék bármit,csak azért,hogy újra karjaimban
tarthassam.Az agyam kattog.Ötletek százai kavarognak bennem.Tudom,hogyha hibázok valamelyikünk életébe kerülne.És inkább
kerüljön az én életembe,mint sem az övébe.Rengeteget ártottam már neki.Mindig azt bántjuk,akit a legjobban szeretünk.

Itt ülni és várni egyedül..eddig a legnagyobb hülyeség,amit valaha csináltam.A raktárt,eddig 10 őrzik-ez csak elől-hátul még
többen.Esélytelen úgy a bejutás,hogy az őrök fel-s alá járkálnak.Van nálam egy kis anyag,pont annyi,hogy beengedjenek azzal
a céllal,hogy én is díler vagyok.Szerencsére a külsőm,pont azt sugallja,hogy nem a jó fiúk táborát erősítem.
Kiszálltam a leopárd mintás Audi R8-ból,és a kemény fiúk felé vettem az irányt.
-Mégis hova?-kérdezte az egyik "jampi"
-A kartellhez.-adtam tudtára.
-Név?-szólt a másik.
-Bieber.Justin Bieber.
-Nem szólt,hogy várna valakit.
-Az utolsó pillanatban hívott,hogy ma esedékes a szállítás.-kamuztam.
-Kövess!-ahogy utasított,úgy tettem.A raktár épület belülről teljesen megtévesztő.Mindenhol a bordó és az arany szín 
mutatkozott.Beljebb érve,egy nappali féleség volt,ahol elég dögös csajok voltak,-beindították a fantáziám-de ahogy
egyre csak haladtunk befelé,úgy a fény viszonyok is csökkentek.Teljesen üres részhez értünk.Két ajtót láttam.
A baloldalon lévő ajtóhoz fordult,a behemót.Kapva az alkalmon,leütöttem.Ügyeltem,arra,hogy ne vegyék észre,így behúztam
abba a helységbe,ahol a másik ajtó volt.Mikor elrejtettem,nagy testű barátomat,Bieber-stílusban benyitottam a kartellhez.
-Van nálad valami,ami az enyém!-vágtam is bele.
-Blake említette,hogy sokat ér neked ez a ribanc.
-Először is:a neve Molly!Másodszor:jobb ha megválogatod a szavaidat!
-Bieber,igaz?-bólintottam-Elég jó az ágyban,igaz kicsit vadmacska,de még pár alkalom és nem fog ellenkezni.
-Na ide figyelj te rohadék!-kaptam el az ingét-Ő nem egy játékszer,akivel kedved szerint játszhatsz,Ő egy lány
akinek vannak érzései!Addig nem nyugszom,míg az enyém nem lesz!
-Bieber,én a te helyedben igencsak megválogatnám a szavaimat,hisz elfelejtetted,ki is vagyok valójában!-nevetett fel 
harsányan.
-Kurvára leszarom,hogy te ki a fasz vagy!Számomra egy ugyanolyan szemétláda vagy,mint bárki!
-Kell a lány?Mit ér meg neked?
-Bármit!
-Bieber,a hős szerelmes.Te lennél a szőke herceg fehér lovon?
-És ha igen?
-A szerelem mennyire megbolondítja az embert.-nevetett fel.
-Mit kérsz a lányért cserébe?-szorítottam rajta.
-Az életedet.
-Ha csak ennyi kell...legyen. 



Sziasztok!Petra említette nektek,hogy a vége felé járunk,és igen.Talán még egy rész lesz,és utána egy epilógus.De mi sem hagyunk el titeket,egy újabb közös blogba kezdünk,amiról majd itt a Hold Tight-on értesítünk titeket.És végül,köszönjük a komikat.Remélem ide is érkezik 1-2.:) xoxo~Barbi.Következő rész Petráé!.:)

35.rész~ ENYÉM VAGY!

* Justin szemszöge *
Szerencsére Brad nagyon jó díler barátom, így adott nekem drogot, de csak két klót tudott, hisz még ez is sok neki.
- Haver, nagyon köszönöm!- pacsiztam le vele.
- Szóra sem érdemes! Ha tudok segítek!- viszonozta a kézfogást.
- Most megyek és visszaszerzem Mollyt!
- Sok sikert, haver!- kívánt szerencsét.
- Szükségem lesz rá!-mosolyogtam vissza.
A kocsiban gyorsan beütöttem Blake számát, majd tárcsázni kezdtem. A harmadik csengésre felvette.
- Gyors voltál Bieber!
- Igen, de csak 2 kg van meg!
- Az egyesség, az egyesség!- mondta, majd letette.
- Anyádat!- mondtam, majd a gázra tapostam, és hazavezettem.

* Molly szemszöge *
Tuti Justinnal beszélt ez az undorító alak. Remélem megszerezte a drogot, és hazavisz. Elegem van már ebből a fazonból..
- Hát cica..- simította kezét az arcomra.- Többet nem láthatod Justint!
- Majd azt meglátjuk!- szűrtem ki fogaim közül.
- Nem adod fel, igaz?- nevetett.- Pedig nem ártana!- mondta, majd felrángatott a fotelról, és bevonszolt egy öltözőbe.
- Hé lányok! Csinosítsátok ki ezt a ribancot!- lökött oda hozzájuk, majd becsapta az ajtót.
- Elég fiatalon kezdted, szépségem!- méregetett az egyik lány.- De legalább hamarabb betanulod. Hé Amber! Tiéd a szuka! szólt a másik lánynak, aki kedvesebbnek és normálisabbnak tűnt.
- Szia, Amber!- nyújtotta a kezét.
- Molly..- ráztam vele kezet.
- Nem igazán jó munkát választottál.
- nem..Ezt nem én választottam.
- Akkor?- vont kérdőre.
- Ez úgy volt, hogy a barátom belekeveredett ennek az alaknak az ügyébe, és ha nem szerez neki 3 kg drogot, akkor megöl engem. És kezdem azt hinni, hogy lassan elbúcsúzhatok az életemtől.
- Nyugi!- nevetett.- Blake nem olyan típus. Csak ijesztgeti a kuncsaftjait, de sosem ölné meg őket. Akár hiszed, akár nem, ő még nem ölt embert! De most gyere, öltöznöd kell!
Amber kijelentésétől megnyugodtam. Talán újra láthatom Justint?
Akár volt kedvem, akár nem: ' színpadra kellett állnom. '
Szerencsére nem olyan lenge az öltözetem, mint a többieké, de ez is megalázó számomra. Félénken kivonultam, majd bemutattam gyér tánctudásomat.
Nem sokkal később, egy nálam nem sokkal idősebb srác jelent meg, és Blakkel engem kezdtek méregetni. Nézegettek, beszélgettek, majd Blake odajött.
- Gyere kislány! Ennyi volt!- majd megragadta a karomat, és levonszolt a 'színpadról' és elvitt engem és a srácot, egy csendesebb helyre.- Hogy bemutassam neked: Ő itt a Mexikói Kartell. Eredeti nevén, ahogy nem sokan ismerik Brandon Smith. Mostantól az övé vagy!
- Mi?- kerekedtek ki a szemeim.
- Jól hallottad Molly! Az ENYÉM VAGY!- emelte ki ezt a két szót.
- De miért?
- A drága barátod nem hozta a megígért drogot, így nem az életével fizet, hanem a barátnőjével! Srácok! Hozzátok!- szólt a két csicskájának, akik megragadtak, és bevonszoltak Brandon kocsijába.


* Justin szemszöge *
Nem ülhetek tétlenül. Valahogy csak meglehet lágyítani Blake szívét..Vagy talán mégis elég lesz neki az a 2 kiló.
Nem is haboztam tovább, kocsiba szálltam, és elindultam a házához. Amikor odaértem becsöngettem, majd Blake sunyin elmosolyodott.
- Mondjad Bieber!
- Mond meg, hogy kaphatom vissza Mollyt!- tértem a témára.
- Hát barátom! Az rajtad múlik, ugyanis elvitte a mexikói kartell!- nevetett.
- Mi? Te odaadtad neki?
- Jól kerestem rajta!- folytatta a nevetését, majd nekem sem kellett több: behúztam neki egy jobb egyenest. 
- Verekedni akarsz? Te jársz rosszul!
- Na hajrá!- mondtam, majd megint megütöttem, de ekkor a földre küldtem. Nem vártam tovább: a földön is ütni kezdtem. Amikor már félholtra vertem, felálltam és indulni akartam, amikor utánam szólt:
- Úgy is megdöglesz, Bieber!- nevetett.
- Majd meglátjuk, hogy kinevet a végén!- köptem le, majd otthagytam...

Helló Lányok!! :) Köszönjük az előző részhez érkezett kommenteket! :) <3 Igen, én is tudom, hogy rövid és lapos lett, de szerintem ti is látjátok, hogy nagyon a vége felé járunk, és már nincs sok ötlet.:s De azért remélem, hogy annyira jó lett, hogy érkezik 1-2 komi! :) Következő rész Barbié. :) <3
#peace <3

34.rész ~Ő az az Egy.

A hangok egyre csak erősödtek.Kezdtem azt hinni,hogy a plafon ami felettem van,egyszer csak leszakad alattuk,így is amilyen rozoga.A "börtönöm" ajtaja egyszer csak kivágódott,de az én hős megmentőm helyett,ezt a rusnya képű Blake-t találtam..
-Cica..-közelített felém,mire én automatikusan hátráltam-A kis lovagod,nem fog tudni megmenteni téged..
-Megment,bármi áron...-próbáltam a lehető legmeggyőzőbbnek tűnni.
-Valóban?Akkor most hol van?-kapta el a karom.
-Itt!-hallottam meg a hangját.
-Ugye,te sem gondoltad komolyan,hogy ilyen hamar oda adom,mikor még ki sem élvezhettem.-puszilt bele a nyakamba,amitől a hideg is kirázott..rossz értelemben.
-Ugye,te sem gondoltad komolyan,hogy hagyom neked?-nevetett fel Justin.
-Reménykedtem..-adta tudtára fogva tartóm.
-Hastings...neked nem a 3 kg kell,sem a lány,akkor mégis mi?
-Mondjuk...vagyis szépen fogalmazva a halálod.Persze az első kísérlet nem sikerült jól,amikor elütöttelek,de...-tartott egy szünetet-talán most fog!-szóval az egész baleset,nem is baleset volt.
-Azt hiszem túl sok anyagot szívtál...
-Valóban?!-majd gerincoszlopomnak nyomta a fegyvercsövet.-Utálom ha,olyanba kontárkodnak bele mindenféle kis senkiházik,akiknek kurvára nincs semmi közük ahhoz,hogy mi folyik a drog világában.
-Ha jól tudom,te is kis senkiháziként kezdted...-vágott gondolkodó arcot Justin.
-Azóta nézd meg hova jutottam!
-És nézd meg én,mit építettem fel!
-A nyomomba sem érhetsz Bieber!-nevetett fel Blake.
-Előtted járok ember!-húzta fel a fegyverét Justin.
-Az alku,az alku...És mivel nincs nálad anyag,a barátnődtől kell búcsút venned..-lélegzetem szaporább lett,arcomon a sós könnyek szállingóztak lefelé.Justinra néztem,szemében megannyi érzés látszódott,de az arca...érzelemmentes volt.Pont,mint az a Justin,aki a baleset előtt volt.Aki nem ismert kegyelmet,sem megbánást.A régi Justin...aki képes bármire.
-Az anyag kell?Jó,megkapod!Adj haladékot!
-Az idő pénz,és a mexikói kartell pedig türelmetlen Justin!-emelte fel a hangját Blake.
-Mégis honnan a picsából akasszak neked 3 kg kokaint?Elmondanád?-emelte fel Justin is a hangját.
-Okos gyerek vagy te...feltalálod magad.Lebegjen előtted az,hogy ennek a csinos kisvadmacskának a fejébe repítek egy golyót a szemed előtt,ha nem lesz meg 2 nap múlva!2 nap nem több!Tik-tak Bieber,az idő már ketyeg.
-Meg lesz...-oda lépett hozzám és a fülembe súgta-Bármibe is kerüljön,megmentelek,még egyszer nem hagyom,hogy elveszítselek.-majd egy lágy csókot lehelt ajkaimra,és elment...
-Addig is-fordított szembe magával Blake- eljátszhatnánk mi addig.
-Soha!-köptem arcon.Mire ismét megütött..Az aki egy nőre kezet emel,az nem férfi,és még csak nem is ember.
-Molly,én nem Bieber vagyok,hogy tűrjem az ellentmondást.Én rosszabb vagyok.Könnyen lehet,hogy még az átadás előtt meghalsz.-bújt az arcomba.
-Igen,te nem Ő vagy..még a nyomába sem érhetsz!-nevettem fel.
-Csak ugyan? Jenner,Knight,ide!-kiáltotta el magát.Mire megjelent két szekrény méretű srác.Nagyot nyeltem.Térdeim remegtek,a gyomrom liftezett,de nem törtem meg..még!Közeledni kezdtek felém.
-Ne gyertek közelebb!-mondtam halkan. Közelebb jöttek,mire sarokba szorítottak.Két karomat lefogva kényszerítettek térdre.
-És most,elmegyünk egy kicsit kocsikázni.-rángattak fel a padlóról a szekrények."Kedvesen" besegítettek a sötétített ablakú,színtiszta fekete terepjáróba,majd elindultunk.Blake elől a vezető ülésben foglalt helyett,míg én a két hústoronnyal hátul.Nem tudtam hova megyünk,de amint lefékezett,hangos morajlás csapta meg a  fülemet.Egy éjszakai klub,pontosabban egy sztriptíz klub.Mikor udvariasan kisegítettek bementünk a klubba.A lányok szó szerint egy száll semmiben pörögtek a rúdon.Undorító volt,és ahogy a kiéhezett,szexmániás pasik bármit megadtak azért a 2 perces öl-táncért,az már a tényleg a teteje mindennek.
-Ha Bieber,nem szerez kokót,itt kötsz ki!-hajolt közel a fülemhez,és próbálta túl kiáltani a zenét.
-Azt már nem!-csattantam fel.
-Addig is,nézd ahogy a lányok táncolnak..talán ragad rád valami.-karon ragadott,és leültetett.De mivel egy sztriptíz bárban,nincs tévé ezért néznem kellett az e fajta műsort.Még mindig nem értem,hogy,hogyan képesek erre az undorító,megalázó "munkának" nem nevezhető jellegre.Néhány lány,úgy pörgött a rúdon,mint "most vagy soha" alapon,múlna a "karrierje". Ahogy rázták a seggüket,mellüket,elkapott  a hányinger..

*Justin szemszöge*

2 nap...48 óra...A mexikói kartell pedig türelmetlen.Ha nincs meg a 3 kg árú,akkor Molly,Hastings és én is halottak vagyunk.Hastings megöli Molly-t,én megölöm Hastings -et,a kartell pedig engem.Egyszer...egyszer a rohadt életbe maradt volna minden jó körülöttem,de mint mindig,Molly miattam szenved.Hányszor ígértem meg neki,hogy már vége...Hány üres ígéretet tettem neki.Látni azt,hogy akit teljes szívedből szeretsz,a te hülyeséged miatt szenved,a legrosszabb.Sosem érdekelt mások érzése..de Ő más.Ő nem egy a sokból,Ő maga az az Egy.Amit sok-sok év alatt képes voltam felépíteni,most úgy érzem,érte képes lennék odaadni,mindent...

 

Helló!.:) Köszönjük az előző részhez írt komikat.Remélem ide is érkezik egy-kettő.Sajnálom,hogy kicsit rövid.Következő rész Petráé.:)) Feliratkozókat mindig szívesen várunk!.♥ ~Barbi 
#weloveourreaders.♥

33. rész~Justin?!

Ujjaimat hajához vezettem,ahol beletúrtam gondosan beállított hajába.Nem bírtam uralkodni vágyaimon,és a testem felett.Kicsit hátrébb nyomtam,így lovagló ülésben-kényelembe helyezve magamat-ültem ölébe.Ajkaimmal nyakát vettem célba,szívtam,haraptam.Kezeimmel felfedező útra indultam,ahogy Ő is.Hol a hátamat simogatta,hol a fenekemet markolta.Justin az ülés fogantyújával hátradöntötte azt,majd ujjaival a pólóm szegélyét kezdte felfele tűrni,segítettem neki,így gyorsan lekaptam magamról.
- A látvány,még mindig észveszejtő!-csókolt meg mosolyogva.Kezemmel végig simítottam testén,majd nyakát megcsókoltam,nadrágja már-már szűkös volt,egyre jobban éreztem férfiasságát.Megkerestem az övcsatját,valamiért nem igen akart kikapcsolódni,ezért Justin segített rajtam.Kezemmel kissé lejjebb húztam nadrágját,mire megtaláltam azt,amit kerestem.Óvatosan megfogtam,kezem hol lassan,hol gyorsan mozgott,épp úgy,mint Justin szaggatott levegővételei.Néhányszor ráfogott kezemre,úgy diktálta a tempót.Sóhajaiból ítélve,közel járt már a gyönyörhöz.Ezért még intenzívebb tempóra kapcsoltam.
- Azt...u-ugye tudod,h-hogy f-fantasztikus vagy.-nyögte ki nehezen.
- Eltelt egy kis idő,amióta utoljára voltunk együtt...-pirultam el.
- Akkor,most én jövök!-villantotta meg 32 fogas,1000W mosolyát.Justin nadrágomat kigombolva,alsóneműmet félre tolva,"hatolt be" ujjaival.Először csak egy,majd miután kellőképpen ellazultam,már két ujjal volt bennem,éreztem ahogy a hasamban furcsa bizsergés lesz Úrrá rajtam,majd szemeimet összébb szorítom.Nem kellett sok,hogy elérjem a gyönyört,de még nem adhattam át magam ilyen könnyen.Justin harmadik ujját is bevetette,amitől a bennem tengő tesztoszteron szint az egekbe szökött,amitől el is élveztem.
- M-most s-sem okoztál csalódást,Bieber.-mosolyogtam rá halványa.
- Ebben nem szokásom.-majd a kesztyűtartóba nyúlva előhalászta azt,ami nélkül nem lenne biztonságos a szex.Miután felhelyezte,óvatosan ültem rá,először kicsit fájt,de nem annyira mint első alkalomkor.Lassan mozogni kezdtem.Hiába voltam én felül,dominánsabb szerepben,Justin kezével a csípőmet fogta,és így diktálta a tempót.Miután felvettem az ütemet,Justin kezével a melleimet markolta,míg én a hátát simogattam,néha-néha az élvezettől belekarmoltam,amitől egy férfias nyögés hagyta el a száját.Az élvezettől,és persze annak hevétől a kocsi kisebb mozgásba kezdett.Sóhajaink,nyögéseink betöltötték a kis belteret.Justin melleim csókolgatásba és masszírozása közben elélvezett,de nekem még kellett egy kicsi.Mivel látta,hogy én még nem ezért,nyakamat kezdte apró csókokkal behinteni.Éreztem a bizsergést,de csak akkor jutottam csúcsra,mikor Justin kiszívta a nyakamat.Kissé verejtékbe úszva,"szálltam" ki Justin öléből,és ültem vissza ülésembe,ahol magamra kaptam a felsőm,és visszahúztam nadrágom.Justin is ugyanígy tett.
-Van amiben jók vagyunk,ez nem vitás.-dobott meg egy féloldalas mosollyal.
-Ez az egy nem..-nevettem fel. A kocsit újra elindította, majd elindultunk haza.

Amikor a házához értünk, Justin leállította a motort, rám pillantott, majd kiszálltunk. Megfogta a kezem, és befelé vettük az irányt. Hihetetlen, hogy megint az enyém..CSAK AZ ENYÉM! 
Amikor beléptünk, felkapcsoltam a villanyt, és egy férfi szólalt meg.
- Szia Bieber!- mondta gúnyos hanggal.- Remélem emlékszel még rám!
- Justin..Ki ez?- kérdeztem kezét szorongatva a félelemtől.
- Én is kérdezhetném ezt Justin. Ki ez a szépséges lány?- simította meg az arcomat.
- Ne nyúlj hozzá!- mondta Justin idegesen. 
- Nyugi Bieber!- mondta ez az alak.

* Justin szemszöge *
Amikor megláttam ezt az embert bevillant egy emlék. Ez Blake Hastings Belekevertem a drogos ügyébe, még a balesetem előtt. Gondolom azért pipa rám..
- Molly..Menj fel a szobába, és maradj ott! Zárd be az ajtót, és addig ne gyere ki, amíg nem megyek, érted?- utasítottam Mollyt, aki szót fogadva felszaladt az emeletre, de pár másodperccel később egy sikolyt hallottam.
- Nem mondtam volna? Az embereim az emeleten vannak..És ahogy hallottam elfogták a drágalátos szerelmedet.
- Ha bántani mered, esküszöm megöllek!- szűrtem ki fogaim közül.
- Ha nem adod vissza azt a 3 kg drogot, a lány meghal!- lökött neki a falnak.- Gyertek fiúk, hozzátok!- kiabált fel az emeletre.- 3 napod van! Ha nem lesz meg...meghal!- mondta, majd egy hatalmasat lekevert, amitől a földre kerültem. már csak annyit hallottam, hogy Molly a nevemet kiabálja, majd minden elsötétült.

* Később *
Amikor felébredtem, eszméletlenül fájt az arcom. Habozás nélkül felhívtam Fredo-t.
- Fredo..segítség kell..MOST! 
- Miben haver?- kérdezte álmosan..nyilván felébresztettem..reggel 11-kor?! A picsába..kevesebb, mint két napom maradt.
- Gyere át, és mindent elmondok!- majd letettem, és rendbe szedtem a felrepedt arcomat.
Nem sokkal később Fredo meg is érkezett. 
- Mi van haver?- jött be az ajtón.
- Blake...Elvitte Molly-t..és ha 3 napon belül..amiből már eltelt 12 óra..Nem szerzek neki 3 kg drogot, megöli.- meséltem el neki.
- De..Mégis honnan akarsz szerezni 3 kilót?
- Gondolod, hogy meg is akarom szerezni? Dehogy is...Csak Mollyt akarom kiszabadítani, és Blaket eltüntetni az embereivel együtt.
- Tudod, hogy számíthatsz rám!- veregette meg a vállamat Alfredo.
- Kösz haver! Szólnál Ryan-nek, Josh-nak és a többieknek? Este támadunk!

* Molly szemszöge *
Amióta elrabolt ez a szemét alak, eltelt pár óra, és Justin sehol. Talán nem kellek neki? Nem..Az kizárt...De akkor miért nem jön? Gondolkodásomból, az ajtó nyitódása ugrasztott ki.
- Gondolom..Most is azon töprengsz, hogy miért nem jön a herceged? Bizonyára nem tud beszerezni 3 kiló kokót, amit lenyúlt tőlem. És.. Remélem tudod, hogy ha holnap estig nem ér ide vele, soha többet nem fogod látni..De ő sem téged!- nevetett a 20-as éveiben járó srác. 
- Seggfej!- szűrtem ki a fogaim közül, aminek megvolt a 'jutalma'. 'Férfihoz méltóan' arcon vágott. Nyilván erősnek érzi magát, hogy egy megkötözött nőt, arcon tud vágni.
- Remélem van még kedved szitkozódni, mert őszintén megvallva, élvezem a helyzetet!- vigyorgott.
- Remélem megdöglesz!- folytattam tovább, mire ő újra arcon vágott. Rettenetesen fájt, de erősnek kellett látszanom.
- Majd jövök szépség!- kacsintott rám, majd elment.
- Justin, kérlek, siess..!- mondtam hangosan, majd sírni kezdtem.

* Nem sokkal később... *
...Felébredtem. A pince rácsos ablakán kinézve, láttam, hogy beesteledett, és még mindig itt ülök. Kezdtem beletörődni, hogy holnap megfogok halni. Ekkor hatalmas zörej jött fentről, majd két lövést hallottam. Justin?!

Szia Mindenki! :) Meghoztam a 33. részt, remélem tetszeni fog, és megdobtok pár komival! :) Az előző részhez köszönjük a komikat! Ami hihetetlen, hogy lassan a 19.ooo-es megtekintésnél járunk! :) <3
Feliratkozni még mindig ér, a következő rész pedig Barbié! :) 
#IHopeYouLikeIt ;) <3

 

32.rész.~Megváltoztattad az életemet..

*Austin szemszöge* 

...ekkor belebotlottam valakibe,Justinba,aki épp úgy meglepődött,mint én.

-Bieber!-hangomból ki lehetett venni az élt.

-Igen?

-Mindent elrontottál azzal,hogy emlékszel!

-Még én kérek elnézést!-nevetett fel harsányan-Jobb vagyok,mint TE!-nyomta meg az utolsó szót.

-Nagyon elhitted!Lehet,hogy Molly téged szeretett,de most már engem szeret.A múlt vagy Bieber!Fogadd el!

-És te ezt honnan veszed biztosra,hogy téged szeret?Attól még,hogy veled van,nem azt jelenti!

-Na ide figyelj!-szorítottam oda a falhoz-Akadj le Mollyról,és takarodj visssza LA-be,mert itt New Yorkban nem kívánt személy vagy!

-Akkor most te figyelj!-ezzel a mondattal egy időben fordított a felállásunkon-Nem ismersz,és azt ajánlom,hogy ne is akarj megismerni!Szemrebbenés nélkül képes vagyok megölni egy embert,és utána nyugodtan fekszek le aludni,szóval...Takarodj az utamból!-bevallom ettől a mondatától még a vér is megfagyott az ereimben.

-Nem tudsz rám ijeszteni Bieber!

-Ki mondta,hogy rád akarok Mahone?...Már megtettem!-megpaskolta az arcomat,és lelépett.Vajon Molly tudja,hogy milyen ember valójaban?Ismeri ezt az oldalát?

*Molly szemszöge* 

Ülök egymagam a hatalmas lakásban,és várom,hogy Austin hazaérjen.Tudnia kell,hogy az a csók nem jelentett semmit..vagy mégis?Akárhányszor a csókra gondolok az ajkam bizseregni kezd,légzésem felgyorsul,ahol megérintett szinte ég a bőröm,és...a pillangók a hasamban,csak úgy csapdosnak. Austin csókjánál mért nem érzem ezt?A lábam miért nem remeg meg,akkor amikor megcsókol,hozzám ér?Ő nem tudja az e fajta érzelmeket kihozni belőlem,de Justin..neki sikerül.Mikor felismert,mintha felszabadultam volna.Egy levél mi mindenre képes.Egy elfojtott emlék,mi mindhez vissza tudja vezetni a szálakat.Nem tudtam mit kezdeni magammal.Nem maradhattam vele.Ezek után nem.Ruháimat és még más egyéb cuccaimat gyorsan pakoltam a bőröndömbe. Austin-t elhagyom..ezt az egyet nem tekintem hibának.Megpróbáltam elfelejteni,azt akit szerettem volna,de nem lehetett.Mikor valakit túlzottan szeretsz,és egyik napról a másikra hirtelen kilép az életedből,nem tudod elfelejteni.Minden rá emlékeztet.Az űrt,ami miatta teng bent a szívedben,próbálod betölteni.Próbálsz túl lépni,de van olyan személy,akin hiába próbálsz,mindig csak egy újabb kört teszel,és oda lyukadsz ki,hogy nem megy!Keresel valakit,olyasvalakit akit megpróbálsz szeretni.Nem megy!Minden mozdulatában Őt keresed,minden érintésében Őt érzed,mindenben Őt akarod.Hiába vagytok eltérőek,épp ez az,ami titeket vonzz egymáshoz.Elfogadod olyannak,amilyen.Nem kéred,hogy változzon meg,nem dünnyögsz azért,hogy milyen életet él..Elfogadod,ez a szerelem titka!Én hagytam elveszni,és mire rájöttem,hogy tényleg szeret,elvesztettem újból.A tündérmesék nem mindig szépek,az árnyoldalait sosem mutatják be.A kislányokat hamis tévhitekbe,illúziókba kergetik,miszerint az Ő életük is ilyen lesz...De ez messze áll attól.

Eltűnni...csupán ennyit akartam.Valahol,valakivel együtt lenni.Vele,akit szeretek,akiért minden egyes porcikám epedezik.Telefonomat kikerestem a zsebemből,majd tárcsázni kezdtem.

-Molly?-hallottam hangján,hogy meglepődött.

-Szia..-kúszott egy apró mosoly a számra-Értem tudnál jönni?

-Persze,hol vagy?

-A Broadway és a 42.utca sarkánál..

-Jó messze vagy...20 perc és ott vagyok,sietek.

-Köszönöm!-majd a vonal megszakadt.

Leültem egy padra és vártam.Az idő kissé lehűlt,amit nem csodálok,hisz este 9 van.Az órámra pillantottam,ami már 9:25-öt mutatott.Hirtelen megállt előttem egy kocsi.Sport kocsi,a hangjából ítélve.

-Tudom,késtem..

-A lényeg,hogy itt vagy!-öleltem magamhoz.Úgy ölelt,mintha ezer éve nem látott volna.

-Mehetünk?-kérdezte,és a bőröndömet felkapta.Az út csendben telt,néha-néha pillantottunk rá a másikra.
-Hogy-hogy eljöttél értem?-törtem meg a csendet.
-Mert fontos vagy nekem.-válaszolta egyszerűen,miközben a szemeimbe nézett.Vajon tudja,hogy a barna szemeivel meg tud igézni?
-Haragszol?
-Mindenkinek vannak álmai..megértettem,hogy neked is volt.Csak nem hittem,hogy ilyen könnyen fogsz majd választani.
-Nehogy azt hidd,hogy könnyű volt.Annyiszor vissza akartam menni hozzád..és amikor felhívtalak,és közölted velem,hogy vége...akkor ott megtörtem.Nem akartalak elveszíteni,de nem is én lennék az,ha nem hibáztam volna.
-Ne ostorozd magad!Megtörtént..nem tudod megváltoztatni a döntéseidet.
-És ha meg akarom?-fordultam felé.
-Molly..-állt meg az útszélén-Selena volt az első szerelmem,azt hittem,hogy utána senkit sem fogok szeretni.Miatta lettem részben olyan,amilyen.Mikor megláttalak,nem akartam,hogy bárki is hozzád érjen vagy csak rád nézzen.Magamnak akartalak!Fredo elmondta,hogy mennyi mindenen mentél keresztül miattam,sajnálom.De azt az egyet nem,hogy megrendeztem az a válogatást,mert ha az nincs,te sem szerepelnél az életemben,és hogy őszinte leszek..akkor valami hiányozna is az életemből!-amit Justin mondott felfogni sem tudtam.Szavai jól estek,ilyet még egy fiú sem mondott nekem,de tőle...a lehető legjobb érzés volt hallani.
-Igen,igazad van.Hiába volt kamu,mégis gyökeresen megváltoztatta az életemet,aminek örülök.Melletted éltem,még a történtek ellenére is.Nem gondoltam,hogy majd pont Te,a nagyképű és önelégült fejeddel,a nagy Justin Bieber képes megváltoztatni az életemet.Talán hiba volt akkor az a meghallgatás,de anélkül a hiba nélkül,nem lennék most itt,veled.-mikor elmondtam mindezt,Justin az egyik kezét a tarkómra simította,míg a másik kezével-pontosabban azon lévő ujjaival-az ajkamat végig cirógatta.Kicsit előrébb hajoltam,így ajkain súrolták egymást.
-Ha megteszem,nem fogod elutasítani,vagy megbánni?-kérdezte ajkaimba duruzsolva.
-Azt fogom megbánna,ha nem teszed meg.-megcsókolt..Minden egyes csókja,érintése alatt a rabja vagyok.Börtönébe zár,amiből sosem akarok kiszabadulni.Érezni akarom,többet akarok belőle.Mintha csak pár percem lenne az életemből,de azt is vele akarom tölteni.Csókolni akarom,úgy akarom Őt,mint még soha máskor.

Sziasztok!Tudom...késtem 1 napot.Sajnálom.De remélem a rész hosszával kárpótoltalak titeket,és el tudjátok felejteni késésemet.Köszönjük az előző részhez írt komikat,és a +1 feliratkozót.Lenyűgözőek vagytok!Sok puszi.♥ #feliratkoznikomiznimindigér #weloveourreaders♥