14.rész.~Nem vagyok játék!

Mikor ajkai elérték az én ajkaimat,szinte lángba borult testem.Nincs még egy ilyen tökéletes ajak,ami neki van.Bolondulok érte.Hiába gyűlölöm,és néha azt kívánom,bár ne ismerném,de mikor megcsókol a lábaim remegni kezdenek,a hasamban megmozdul valami,a szívem kihagy egy dobbanást,és megszűnik a külvilág.Olyankor nincs más,csak Ő és én.Furcsamód az ellentétek vonzzák egymást.Míg én kislány korom óta arról álmodok,hogy híres modell leszek,addig jött ez a fiú,és az álmaimat szerte foszlatta.Gyengéden elkezdte mozgatni az ajkait.Nyelvével megnyalta a felső,s majd az alsó ajkamat,bejutásért.Nem tudtam nemet mondani,a csábító ajánlatának.Nyelvünk egy forró latin-amerikai táncot járt,talán a legtüzesebbet,a tangót.Mint egy éhes fenevad,többet akarok...de nem lehet!
-Jó éjszakát Justin!-fejeztem be az előbbi tettünket.
-Jó éjt!
Mikor a szobámba tértem,csak a csókunk ugrott be,mikor lehunytam a szemeimet.Akaratlanul is az ajkamba haraptam.Nem ez volt az első csókom,de ugyanaz az az érzés kerített hatalmába,mint akkor:nem tudtam aludni,és a mosolyt sem lehetett levakarni az arcomról.Valami van ebben a fiúban,valami megbabonáz ha a közelembe van,valami vonz hozzá...de nem tudom,hogy mi.Talán ez lenne a felismerés?De nem!Én nem szerethettek bele egy velejéig romlott fiúba,akinek az ágyában driftelve fordulnak meg a  csajok,és még csak fék csíkot sem hagynak maguk után..nekem nem ilyen fiú kell!Lassan,de végül sikeresen álomba gondolkodtam magam.

*Reggel*

Reggel hatkor ki az az elvetemült aki fel kell?Hát én..sehogy sem tudtam volna tovább aludni,ezért eldöntöttem,készítek valami reggeli félét.Nem vagyok egy nagy konyha tündér,de azért a rántottám az isteni.Pont időben lettem kész,mert Justin akkor jött le a lépcsőn,mikor tettem ki a tányérra az ételt.

-Jó reggelt!-mosolyogtam rá.

-Reggelt!-dörmögte.

Elé toltam a tányért,de roppantul zavart,az az idegtépő,és szűnni nem akaró csend.

-Justin!-a megszólított felkapta a fejét.-Most már minden rendben lesz?

-Olyat kérdezz,amire tudok is válaszolni!-mondta kissé dühösen.

-Bocs,hogy élek!-tettem fel a kezeimet védekezésképpen.

-Te mindig veszekedni akarsz?

-Te kezdted a vitát,egy egyszerű kérdésből kifolyólag!

-Egyből én vagyok a hibás!Mindenért én vagyok,igaz?Rajta mond ki!-mászott bele az aurámba.

-Igen!Te vagy a hibás!Ha te nem lennél,még élném az életem gondtalanul,boldogan!De te mindent tönkre tettél!Köszönöm Justin!-vágtam hozzá a szavakat,amiknek a felét komolyan sem gondoltam.

-Mire vársz?!Mért nem mész vissza a te kis tökéletes életedbe?!-hangja gúnyos volt.

-Jobb lesz,mint veled egy levegőt szívni Justin Bieber!-még farkas szemet néztünk,amit ő tört meg.

-Mire vissza jövök,te már ne legyél itt!-azzal a kocsi kulcsát felkapva viharzott ki a házból.
Talán üres szavak,talán nincs jelentésük...de súlyuk van.Megfogadtam amit kért,így rekord idő alatt-ami nálam 15 perc-már ott sem voltam.Fájt amit mondott,és ahogyan mondta,de jobb lesz!Justin kilép az életemből,immár másodjára,de nem bánom.Nem leszek senki játékszere,akivel kedve szerint játszadozhat,Molly McCan vagyok,nem holmi baba.

Sziasztok!Ez lett volna tehát a 14.rész,amit én,Barbi írtam.:) Köszönjük az előző részhez írt komikat.Reméljük ez a rész is elnyeri a tetszéseteket.:* #komizniér

#HAPPY #BIRTHDAY #JUSTIN