16.rész.~Nem a múlt!

-Meghalt...meghalt.-csak ezt tudtam ismételni,élettelen teste mellé rogytam.Mogyoró barna szemeiből eltűnt az élet,eltűnt a csillogás.Meghalt.Zokogtam.Nem,nem,Ő nem halhat meg!Ez is az én hibám volt,miattam halt meg..ha én nem lennék,most nem feküdne itt,vérben.Istenem,miért pont Őt?-Miért?-kérdeztem az előttem álló,üres tekintetű gyilkost.
-Neki ez járt!-mondta,cseppet sem kimérten.
-Dögölj meg!-sziszegtem erőteljesen.
-Szépen beszélj cica,mert a végén még te is úgy végzed,mint a kis barátod!-húzott fel a hajamnál fogva.
-Eressz el!-kapálóztam.
-Hallgass!-emelte fel a hangját-Még megtalállak,előlem nem menekülhetsz!-azzal,ahogy ezt kimondta,eltűnt az ajtó mögött.
-Justin!-ültem le,s fejét ölembe tettem-Szeretlek!Hiába fájt az amit mondtál,szeretlek!Ne hagyj itt,te ne!Azt nem tudnám elviselni,kérlek...-nyeltem egy nagyot-ébredj fel!-simogattam az arcát-Kérlek Justin!
A földre feküdtem,közvetlen mellé,hogy még utoljára kellemes illatát magamba szívjam.Miért?Miért?Miért?Ismételgettem magamban.A sírástól elálmosodtam,és azt kívántam,hogy bárcsak egy álom lett volna ez az egész ma este...Egy álom...

~reggel~

Izzadtan,levegő után kapkodva ébredtem.Szemeimmel körbe pásztáztam a szobát,és nagy meglepődöttségemre a hotelban voltam.Mi történt velem az éjszaka?Az egész csak a tudatalattim rossz játéka volt csupán?Magam sem értettem semmit a velem történtekből,csak gondolkodtam az elmúlt 24 órán.Vér...eszembe jutott,a kezeim véresek voltak,de semmi sincs rajtuk.Nem tudom,hogy mi van velem.Talán az elmúlt 1 hónap nyomása most jött ki rajtam?Meglehet...mindenesetre furcsa,hogy ennyire elzártam magamban a történteket.Agyalásom közepette a faliórára tévedt a szemem,12:35...Jézusom,ennyit aludtam volna?Ez hotel nem épp a legideálisabb arra,hogy itt éljek,de kénszer helyzetben minden megteszi.Azt hiszem menekülnöm kellene a sorsom elől,de azzal nem oldanék meg semmit,hisz ha elfutok,azzal csak azt bizonyítanám,hogy gyenge vagyok,aki képtelen szembe nézni az életével.De ugyanakkor,több mindenen átmentem,amin kétlem,hogy mások is.Szenvedtem,becsaptak,megbántottak,kihasználtak,és még tudnám sorolni azokat a dolgokat,amik az elmúlt időszakban történtek velem.Gondolatim akaratlanul is egy olyan személyre tévedtek,akit mindenáron el akarok felejteni,de ha egyszerűen minden ráemlékeztet,akkor nehéz lesz.Nem tudom,hogy mi van vele.Nem tudom,hogy komolyan gondolta-e azokat a szavakat.Nem tudom,hogy jelentek-e neki valamit,vagy csak egy lány vagyok a sok közül.De azt tudom,hogy ő jelent valamit...magam sem tudom,hogy mit,de jelent...Egyszerűen nem tudom.

~Justin szemszöge~

Nem tudtam uralkodni magamon.Késztetést éreztem arra,hogy megcsókoljam.Valami van benne,ami a többi a lányban nincs.Valami elmondhatatlan.Taszítom,de ugyanakkor vonzóm is magamhoz.Nem tudom mi van velem.Egyszerűen,a közelemben kell,hogy legyen.Tudnom kell minden lépését,hogy meg tudjam óvni.De nem lehetek mindig vele...bajba sodrom őt.De a csókja...soha senki nem csókolt még úgy,ahogy ő.Édes ajkai vannak,amik puhák.Tökéletesen passzol az én ajkaimhoz.Csókja,olyan,mint a saját ínyem szerint kevert heroin...függője lettem.
-Jó éjszakát Justin!-tolt el magától.Nem értettem miért tette ezt.
-Jó éjt!-csak ennyit tudtam kinyögni.Komolyan nem értem ezt a lányt,képes belőlem kihozni azt akit,mindig is el akartam rejteni,akit félek megmutatni másoknak.Sosem hittem,hogy egy lány kihozza belőlem a "pincsit",de ő,kivételes lány.Nem véletlenül akartam,őt saját magamnak.Nem az a tipikus műmelli picsa,aki minden este más ágyában keres helyet,látszott rajta,hogy céljai vannak,tervei amiket véghez szeretne vinni.De én megakadályoztam.Vajon találkoztam volna vele,ha akkor nem ő lesz az áldozatom?Kétlem.Az agytekervényeimet szerintem kifárasztottam a  sok gondolkodással,lehetséges ez,hogy egy ember ennyit gondolkodjon?Főleg én?Mindegy is...amint álomra hajtottam a fejem.
Reggel fáradtan ébredtem.Hasam korgása a konyha felé vezetett.Kaja szag csapta meg a szagló szervemet. Molly rántottát csinált.A lépcső nyikorgott lépteim alatt.A lány a konyhában felkapta fejét a jöttömre.
-Jó reggelt!-mosolygott rám.

-Reggelt!-dörmögtem.

Elém tolta a tányért.Csendben reggeliztünk,míg szokás szerint,nem kezdeményezett beszélgetést.

-Justin!-felnéztem a tányéromról-Most már minden rendben lesz?

-Olyat kérdezz,amire tudok is válaszolni!-mondtam kissé flegmán.

-Bocs,hogy élek!-tette fel a kezeit védekezésképpen.

-Te mindig veszekedni akarsz?

-Te kezdted a vitát,egy egyszerű kérdésből kifolyólag!

-Egyből én vagyok a hibás!Mindenért én vagyok,igaz?Rajta mond ki!-másztam bele az aurájába.

-Igen!Te vagy a hibás!Ha te nem lennél,még élném az életem gondtalanul,boldogan!De te mindent tönkre tettél!Köszönöm Justin!-vágta hozzám a szavakat,amik kicsit fájtak.

-Mire vársz?!Mért nem mész vissza a te kis tökéletes életedbe?!-hangom gúnyos volt.

-Jobb lesz,mint veled egy levegőt szívni Justin Bieber!-még farkas szemet néztünk,amit megtörtem.
-Mire vissza jövök,te már ne legyél itt!-azzal a hévvel,ahogy kimondtam,úgy álltam fel az asztaltól és a kocsikulcsomat a kezembe vettem.Megtudtam,hogy engem okol mindenért,ami valljuk be:félig igaz.Sebességgel nem törődve hajtottam a kocsit.Utam nem tudom,hogy hova vezet,de a háztól messzire.Sebességemnek köszönhetően a táj csak úgy suhant mellettem.Egy ismerős helyre érkeztem,ahol minden szép,s jó emlék csap arcon.Mikor itt vagyok,az emlékek csak bevillannak.Anya...amikor utoljára láttam,amikor el kellett köszönnöm tőle,hogy megmentem az életét az én,szokásos hülyeségem miatt.Akkor láttam utoljára.Azóta nem tudok róla semmit.Apa,aki kitagadt a családból,mert olyan bandákhoz társultam,amiktől mindig is védeni próbált.A ház,ami gyerekkorom része volt,mára teljesen idegen számomra.Csak az emlékek mik fűznek hozzá.Az ajtón ahogy belépek,valami bizsergést érzek.Nem vagyok ideges.Nem nyomja a vállaimat,semmi teher.Körbe nézek,szemeim még mindig azt a házat látják,ami itt hagytam.Ha nem kerülök bele a maffia világába,akkor most hol tartanék?Kérdésemet már milliószor feltettem magamnak.Választ keresve,mindig egy akadályba ütközök.Olyan életet élek,ahol az életeddel fizetsz,ha valamit elcseszel.Olyan élet,amiből nincs kiszállás,csak akkor ha meghalsz.Élni tudni kell...csak nem így.Észre sem vettem,de az idő eljárt.Délután kettő van.Ideje haza menni.Emlékek tömkelegét hagyom most hátam mögött,ahogy bezárom az ajtót.Volt ami volt...a múltban nem élhetek.

Hali mindenkinek!Köszönjük az előző részhez írt komit!.:) Remélem ez a rész is tetszeni fog.Komizni,feliratkozni ér!Következő rész Petráé.:) :*