31.rész.~Seggfej!

*Molly szemszöge*

Fotózás,amit imádok.Ilyenkor önmagam vagyok,és elfeledkezem az összes gondolatomról.Nagyban folyik a fotózás,amikor Amber,a stylist megzavar minket.

-Bocsi a zavarásért,de téged keresnek,Molly.-mondta a lány.

-Megyek..Köszönöm.Mindjárt jövök.-mondtam Briannek,a fotósnak.

Amikor kimentem,eléggé meglepődtem.

-Molly!

-Justin!Te mit..Várj!Azt mondtad,hogy Molly?

-Igen.

-De nekem nem az a nevem.

-Ne..Tudok mindent.Tudom,hogy te írtad a levelet,azt is,hogy nem Selena  barátnőm,hanem Te.

-De..honnan?

-Fredo mindent elmondott.És sajnálom,hogy nem emlékeztem rád.

-Justin..Én nem tudom.Az a helyzet,hogy...-kezdtem bele a mondandómba,de Justin félbeszakított csókjával.Már nagyon hiányzott a csókja.De nem szabad,hisz én Austinnal járok.

-Justin..-toltam el óvatosan magamtól.

-Ne csináld ezt,kérlek!Vissza akarlak kapni!-mondta halkan.

-Molly!-szóltak bentről.

-Mennem kell..Sajnálom.

-Várj még..-csókolgatta a nyakamat,majd áttért a számra.

-Jus..

-Sss..!-folytatta dolgát,amit mellesleg nagyon jól csinált.

-Most már tényleg mennem kell.-toltam el magamtól megint,majd otthagytam.

Justin idejött,és teljesen felforgatott mindent:nem tudok a munkámra koncentrálni,egyfolytában Ő és a csókja jár a fejemben.

-Mára ennyi!Majd holnap folytatjuk!-mondta Brian.

~Végre vége!~gondoltam magamban.

 

Bementem az öltözőmbe,ahol rendesen megijesztett Austin jelenléte.

-Austin..Te mit keresel itt?

-Téged az ne érdekeljen.Inkább az,hogy hogyan fogod megmagyarázod meg az előbbi Justinos esetet?!-vont kérdőre.

Basszus...

-Austin,én..szóval.

-Szóval nincs magyarázatod,mi?Tudtam!Éreztem,hogy még mindig Biebert szereted!

-Nem Austin!Én téged szeretlek!Esküszöm!-próbáltam meggyőző lenni.,de hiába.

-Ja persze,akkor biztosan káprázott a szemem,amikor csókolóztatok,nem de?!

-Austin,kérlek..

-Nem érdekel..Ribanc vagy!-vágta hozzám.

-Te meg egy seggfej!-vágtam vissza,aminek meg is kaptam a "jutalmát":egy pofon.

-Mo..

-Takarodj!-szűrtem ki a fogaim között,ezzel félbeszakítva.

-Saj..-

-Takarodj!-förmedtem rá,miközben a fájdalmas területet fogtam. Austin megbánó arckifejezéssel tekintett rám,majd elment.Nem hiszem el,hogy megütött! 

*Austin szemszöge*  

Gondoltam meglepem Mollyt,és bemegyek az ügynökséghez.Imádom nézni,amikor pózolgat.Már majdnem elértem a célpontot,amikor egy hatalmas akadályba ütközött a szemem.

~Nem,az nem lehet Justin..Ő...Ő nem emlékszik Mollyra~gondoltam magamba.

Ekkor következett az,amire nem számítottam,és hogy őszinte legyek,nagyon fájt:Justin és Molly csókolózni kezdtek.Kevés tartott vissza,hogy ne lépjek közbe,de uralkodtam magamon,és fájó szívvel néztem végig.

Amikor Molly visszament,Bieber pedig el,úgy döntöttem,hogy meglepem Mollyt,és kérdőre vonom,így bementem az öltözőjébe.Nem sokkal később meg is érkezett.

-Austin..Te mit keresel itt?-kérdezte meglepetten.

-Téged az ne érdekeljen.Inkább az,hogy hogyan fogod megmagyarázod meg az előbbi Justinos esetet?!-vontam kérdőre.
-Austin,én..szóval.
-Szóval nincs magyarázatod,mi?Tudtam!Éreztem,hogy még mindig Biebert szereted!
-Nem Austin!Én téged szeretlek!Esküszöm!-próbált meggyőző lenni.,de hiába...Most nem jött be neki.
-Ja persze,akkor biztosan káprázott a szemem,amikor csókolóztatok,nem de?!
-Austin,kérlek..
-Nem érdekel..Ribanc vagy!-vágtam hozzá
-Te meg egy seggfej!-vágott vissza,mire én pofon vágtam,magam sem tudom,hogy miért.
-Mo..
-Takarodj!-szűrte ki a fogaim között,ezzel félbeszakítva.
-Saj..-
-Takarodj!-förmedt rám,miközben a fájdalmas területet fogta. Megbánó arckifejezéssel ránéztem,majd elmentem.El sem hiszem,hogy megütöttem.Egy igazi seggfej vagyok.Sétáltam egy kicsit,hogy kiszellőztessem a fejem,de ekkor belebotlottam valakibe... 

Sziasztok!Köszönjük az előző részhez írt komikat!Remélem ide is érkezik 1-2.♥ Következő rész Barbié,ha késik nála...#weloveourreaders.♥

30.rész.~Az igazság...

*Justin szemszöge*

Már 3 hete kiengedtek.Az életem azóta a feje tetejére állt.Nem emlékszem egészen pontosan arra,hogy hol voltam,mit csináltam és,hogy mi történt.Teljes filmszakadás.Ami a legrosszabb,hogy néhány dologra sem emlékszem,persze Selena a barátnőm,próbál segíteni néhány dolog felidézésében,de valahogy nem áll össze a kép,valami mintha hiányozna,vagy inkább valaki.Éppen Sellel beszélgettem,amikor valaki csöngetett.

-Kinyitom!-adott egy puszit az arcomra.

-Szia!Te ki vagy?-hallottam,ahogy kérdezte az illetőtől.Furdalt a kíváncsiság,így oda mentem.

-Ki az kicsim?-kérdeztem Seltől,majd megláttam egy lányt az ajtóban.Egy gyönyörű lány állt az ajtóban.A megjelenése biztos sokak figyelmét vonzza.Ahogy rám emelte gyönyörű szemeit,furcsa érzés kerített hatalmába...Bizsergést éreztem,mintha ismerném.De vajon honnan?

-Helló!Umm..Biztosan te vagy Justin!-mondta zavartan.

-Igen!-mosolyogtam rá,amitől kissé pír szökött az arcára.

-Én..a postás vagyok,és ezt neked küldték.-mondta miközben átnyújtott egy levelet.Eközben bent megszólalt a telefon.

-Hagyd,felveszem!-mondta Sel,és ott hagyott minket.

-Azért nem a postaládába tettem,mert nyomatékosan megkért arra az illető,hogy neked adjam át személyesen.Ja..és azt is kérte,hogy egyedül olvasd el a levelet!Akkor én mennék is,még vár rám néhány levél.Szia!-mondta sietősen.

-Várj!-szóltam utána.

-Igen?-fordult vissza.

-Ezt ki küldte?

-Ja..öö..Igen...Mondta,hogy ha kérdeznéd,akkor a neve ott van!-mosolygott.Az a mosoly.Szerencsés lehet a barátja.

-Rendben.Azért köszönöm,hogy vetted a fáradságot és elhoztad nekem!-mosolyogtam rá,hátha zavarba tudom Őt hozni..sikerült.

-Ez a munkám!-legyintett miközben zavarában mosolygott.

-Egyébként lehet,hogy ismerlek,de sajnos nem emlékszem rád,mert amnéziás vagyok...-hajtottam le a fejemet,és próbáltam még tovább marasztalni szegényt.

-Igen,elég sok levelet hordtam ki neked,és jóban is vagyunk.Ó te jó ég!Mi történt?-kérdezte aggódva.

-Elütött egy autó.És most a barátnőm,Selena segít a visszaemlékezésben.Tényleg sajnálom,hogy egy ilyen szép lányra nem emlékszem,de remélem egyszer több időd lesz,és bepótolhatjuk a dolgokat...-most nem csak Ő,de még én is zavarba jöttem.

-Értem..Remélem,hogy hamar felépülsz,és akkor bepótolhatjuk az elmúlt időszakot.

-Köszönöm!Édes vagy!-a mosolyt nem lehetett levakarnia  képemről.Nem tudom mi ütött belém!

-Na de most már megyek,mielőtt kirúgnának..Szia!

-Egy pillanat!A neved..megtudhatnám?

-Mo..Mona!

-Mona..-ismételtem meg,de mire észbe kaptam elrohant.

Ahogy Mona javasolta,úgy tettem.Sietősen mentem a szobámba,ahol magamra zártam az ajtót,és úgy kezdtem olvasnia  levelet...

"Drága Justin!

Tudom,hogy nem tudod ki vagyok,de tudd,hogy egy olyan ember,aki mindennél jobban szeret.Emlékszem,amikor még a rossz oldalon voltál...Elraboltál,kínoztál,de mindezek ellenére én így is szerettelek.Később bevallottad,hogy belém szerettél.Az volt életem egyik legszebb napja.Amikor először megcsókoltál szenvedélyesen,az maga volt a Mennyország.Majd életem legnagyobb lehetőségével nézhettem szembe:modellkedés.Én New Yorkot választottam helyetted..Életem legnagyobb hibája volt..Hidd el:ezerszer megbántam már.Majd a nap..Amikor balesetet szenvedtél..Összetörtem.Aztán,amikor kiderült,hogy amnéziás vagy..Végleg végem volt!Egy világ omlott bennem össze.Remélem,hogy egyszer újra emlékezni fogsz rám,és ugyan úgy fogsz szeretni,mint régen.Mindennél jobban szeretlek!

Molly.xx" 

Nem tudtam mit vagy,hogy kinek higgyek!Egyetlen ötlet jutott csak eszembe,még pedig az,hogy Ryan és Fredo mindent tudnak rólam,így Ők biztos elmesélik nekem,hogy ki lehet Ő.Telefonom keresésébe kezdtem,majd tárcsáztam is.Csöng-csöng-csöng..És...
-Csá Bro!-hallottam Fredo-n,hogy mosolyog.
-Csá!Tudsz nekem segíteni?
-Kiverni nem,de másban igen!-nevetett fel.
-Abban segít más!De komolyan..Fredo,ki az a Molly?-tértem rögtön a tárgyra.
-Öhm...Mi rémlik a csaj felől?-mintha keresné a szavakat.
-Semmi..Épp ez az,hogy semmi!
-Molly...Jaden volt barátnője..khm..Háát,rendeztünk egy kamu szépségversenyt,erre még emlékszel?-kezdte a mesét.
-Valami rémlik,hogy volt egy csaj..
-Na igen,Molly volt a csaj.Nagyon szép lány.A mosolyával mindenkit lenyűgöz.Lány létére,szerintem egy fiú is megirigyelné a tűrő képességét,amiken keresztül ment veled..-halkult el-Ahhoz komoly lelki erő kell!Nagyon szerettétek egymást,de volt egy válogatás,amire jelentkezett,és élt a lehetőséggel így szakítottatok.Te komolyan szeretted Őt,és amikor kórházba kerültél miatta,akkor eljött meglátogatni téged,ahol közölted vele,hogy látni sem akarod..majd elmentél utána New Yorkba,hogy visszaszerezd,és itt pedig már a jelenbe ugorhatunk,hisz tudod mi történt...-zárta le.
-És Selena?-kérdeztem tőle.
-Az már más..Igazából,Ryan-nel mi sem tudjuk,hogy bukkant fel újra,de ti nagyon a múltban voltatok egy pár.-Fredo szavai mintha észhez térítettek volna.
-Kösz haver!Azt hiszem van egy kis elintézni valóm.
-Bármikor!Sok sikert!-majd letette a telefont.
És még azt hittem,hogy nem élek tévhitben,pedig nagyon is!El sem hiszem,hogy így meg tudott vezetni.Kihasználta az amnéziámat...
-Selena!-kiáltottam el magam.
-Igen?-mosolygott mint mindig...az az álszent picsa.
-Te komolyan ennyire meg akartál vezetni?-szorítottam neki a falnak.
-J-Jus-tiin..Nem tudom miről beszélsz..-hazudott,még volt képe így is az arcomba  hazudnia.
-Nagyon jól tudod,hogy miről beszélek cica..Te képes voltál nekem hazudni azt,hogy együtt vagyunk.-"bújtam"bele a képébe.
-Az i-gazat ál-lí-tot-tam..-próbálta leszedni a kezemet a  torkáról.
-Csak ugyan?Molly az én barátnőm,te egy senkiházi ribanc vagy!-vettem el a kezemet.
-Félre beszélsz..-kapkodott levegőért.-Már rég nem voltatok együtt.Amikor New Yorkba jöttél,felkerestél..De volt a BEAT megnyitója,ott láttad,és utána rohantál...A lakásától 50 méterre,pedig elütöttek.-vallotta be az igazságot.
-Miért hazudtál nekem?-mérhetetlen düh tombolt bennem.
-Mert még mindig szeretlek!-ordította a képembe.
-Nagy kár,hogy csak megbaszni vagy jó!-ezzel a mondattal hagytam faképnél.Persze még elmormolt egy-két jelzőt,de az utolsó mondata majdnem meghatott.
-Menj a pokolba Bieber!-hajította utánam a cipőjét.
-Majd ott találkozunk!-kacsintottam rá,miközben kiléptem az ajtón.
Beültem az Audi R8-ba,majd mentem..Magam sem tudom,hogy hova,de mentem.Eszembe jutott,hogy egy klub megnyitón voltam,így felkerestem azt a helyet.A klub neve mellett egy plakát is tündökölt.A plakáton nem más volt,mint Mona..Várjunk!

 

Sziasztok!Hát..ez lett volna a bűvös 30-ik rész.Köszönjük az előző részhez érkezett komikat.Reméljük ide is érkezik 1-2.:) További izgalmakért tartsatok velünk!Kövi rész Petrát illeti.

#weloveourreaders.♥

29.rész.~Hazugság...

-Molly!Jönnek az orvosok!-rontott be Austin.
-Nem hagyom itt!
-Molly!Nem maradhatsz!Különben is ágyban kell maradnod!-tolta a tolószékem az az ajtó felé majd elhagytuk a kórtermet.
A napom hátralévő része unalmasan telt.Egész nap Justin járt a fejembe.Bármit megadnék azért,hogy újra 'Szépségem'-nek szólítson,és azt modnja nekem,hogy 'Szeretlek!'.Csak ennyit kérek!Semmi többet!Ezen gondolkozva elnyomott az álom...

* 3 héttel később... *

Mindkettőnket kiengedtek a kórházból. Boldognak kellene lennem, de nem vagyok az..Justin amnéziás. Semmire nem emlékszik, és ami a legrosszabb, hogy rám se. Még a nevemet sem tudja. Egy jelentéktelen személy lettem a számára. Úgy döntöttem, hogy írok neki egy levelet, amiben elmondok mindent RÓLUNK.

" Drága Justin!
Tudom, hogy nem tudod ki vagyok, de tudd, hogy egy olyan ember, aki mindennél jobban szeret. Emlékszem, amikor még a rossz oldalon voltál...Elraboltál, kínoztál, de mindezek ellenére én így is szerettelek. Később bevallottad, hogy belém szerettél. Az volt életem egyik legszebb napja. Amikor először megcsókoltál...szenvedélyesen. Maga a mennyország volt. Majd életem legnagyobb lehetőségével nézhettem szembe: modellkedés. Én New York-ot választottam helyetted. Életem legnagyobb hibája volt..Hidd el: ezerszer megbántam már. Majd a nap...Amikor balesetet szenvedtél..Összetörtem. Aztán, amikor kiderült, hogy amnéziás vagy...Végleg végem volt. Egy világ omlott bennem össze. Remélem, hogy egyszer újra emlékezni fogsz rám, és ugyan úgy fogsz szeretni, mint régen.Mindennél jobban szeretlek!
Molly.xx" A levelet sírva írtam meg neki, majd egyből el is indultam hozzá. Amikor odaértem, mély levegőt vettem, majd kifújtam, és csengettem. Idegtépő másodpercek következtek. - Szia! Te ki vagy?- mosolygott kedvesen rám, egy 20 év körüli lány. - Ohh, én... - Ki az kicsim?- hallottam egy ismerős hangot, majd megjelent...Justin. Nem ismer...mintha soha nem találkoztunk volna. - Helló..Umm...Biztosan te vagy Justin!- mondtam zavaromban. - Igen!- mosolygott rám. - Én..a postás vagyok, és ezt neked küldték.- kamuztam neki. Ekkor bent megszólalt a telefon. - Hagyd, fel veszem!- mondta a lány, aki mellesleg gyönyörű volt. - Azért nem a postaládába tettem, mert nyomatékosan megkért arra az illető, hogy neked adjam át személyesen. Ja..és azt is kérte, hogy egyedül olvasd el! Akkor én megyek, mert még rengeteg levelet kell kihordanom!- folytattam a kamuzást. - Szia! - Várj!- szólt utánam. Éreztem, hogy szívem kihagy egy dobbanást. - Igen?- fordultam vissza. - Ezt ki küldte? - Ja..öö..Igen...Mondta, hogy ha kérdeznéd, a neve ott van!- mosolyogtam rá, de közben a torkomban lévő gombócokkal harcoltam. - Rendben. Azért köszönöm, hogy vetted a fáradságot, hogy elhoztad nekem!- villogtatta ezer wattos mosolyát. - Ez a munkám!- mosolyogtam vissza rá. Megint kamuzok... - Egyébként lehet, hogy ismerlek, de sajnos nem emlékszem rád, mert amnéziás vagyok...- hajtotta le a fejét. - Igen, elég sok levelet hordtam ki neked, és jóban is vagyunk. Ó te jó ég! Mi történt?- csináltam úgy, mintha semmiről nem tudnék. - Elütött egy autó. És most a barátnőm, Selena segít a visszaemlékezésben. Tényleg sajnálom, hogy nem emlékszem rád, de remélem, hogy egyszer több időd lesz, és bepótolhatjuk a dolgokat.- zavarban volt. El sem hiszem, hogy zavarba hoztam, de ez most nem érdekelt..az utolsó előtti mondata: '...a barátnőm, Selena..' Szóval tényleg nem emlékszik rám... - Értem...Remélem, hogy hamar felépülsz, és minden eszedbe jut! - Köszönöm! Édes vagy!- mosolygott. - Na de most már megyek, mielőtt még kirúgnak. Szia! - Egy pillanat! A..Neved megtudhatnám? - Mo...Mona!- találtam ki egy új nevet magamnak. - Mona..- ismételte meg, én pedig indultam, mert éreztem, hogy sírni fogok..és így is lett. Amint kiértem a kapun, a könnyeim patakként folytak. Azt hiszi, hogy Selena a barátnője. Pedig...Én vagyok.. Fáradtan értem vissza a szállodába, majd ledőltem az ágyra, és a plafont kezdtem bámulni. Talán hagynom kéne...Justin nem emlékszik rám, és úgy tudja, hogy Selena a barátnője. Mellesleg szép lány. Jobban illik hozzá. Ez lesz a legjobb döntés..el kell felejtenem.

* 1 hónappal később *

Zajlik az élet. Justint nem láttam, pontosan egy hónapja. Hiányzik, de Austin elfeledteti velem..Igen. Beadtam a derekam, és összejöttem vele. Nem annyira szeretem, mint Justint, de még csak 2 és fél hónapja vagyunk együtt. Majd kialakul...

Hali itt Petra.Köszönjük az előző részhez érkezett komikat.Remélem ide is érkezik 1-2. Következő Barbié!.:* UÍ: Sajnáljuk,hogy így néz ki a megjelenés,de Barbi nem tudta másképp megoldani...

28.rész~Ne hagyj itt!

"Abban a pillanatban olyan közel akartam lenni hozzá,amennyire csak lehetséges.Azt akartam,hogy sose hagyjon el.Az életem részének akartam abban a percben,és másnap,és a rákövetkező napon.Szükségem volt rá,mint még senki másra!"

Elrohantam.Csak ezt tudtam tenni.Szaladtam ameddig a lábam bírta,de megálltam.Láttam.A szemem előtt történt.Minden csak egy másodperc töredéke volt,de mégis mintha lassított felvételben láttam volna...Elütötték.Teste mozdulatlan volt.Sírva rohantam oda hozzá.Segítségért kiáltoztam minden fele,míg Austin meg nem jelent.
-Molly mi történt?-kérdezte sokkos állapotban.
-E-el-ü...-nem tudtam befejezni a sírástól.
-Azonnal hívom a mentőket.-majd telefonját elővéve tárcsázni kezdte a 911,hosszú óráknak tűnt az ameddig a mentők meg nem érkeztek.10 perc...10 perc alatt hányszor próbáltam meg nem történté tenni az esetet.Bár ne küldtem volna el Őt..Az én hibám!Miattam fekszik itt!Miattam van élet-halál között!Miattam van minden!
-Kisasszony,kérem húzódjon félre!-kérte a mentős.
-Vele akarok lenni!-feleltem.
-Vele maradhat,de ne akadályozzon minket az ellátásban!
Csendben,sírást elfojtva próbáltam maradni.Austin karjai testem köré csavarodtak.Fejem mellkasába fúrtam,és zokogni kezdtem..megint.
-Austin,miden az én hibám!-bújtam mellkasába.
-Sshh...ne mondj ilyeneket Molly!-simította meg a hátam.
-Kisasszony,óhajt velünk jö...?-fejezte volna be a kérdését,ha nem vágok közbe.
-Igen!-majd beszálltam a mentő autóba.Justin keze után nyúltam.A gép amire rá volt kötve,gyenge,ám mégis egyenletes szívdobogást jelzett.Nem halt meg,csak eszméletlen... 

Várni..Mindig csak várunk valamire.Itt ülök egyedül a kórház folyosóján.Este 11 óra van.Semmi hírt nem kaptam.Semmit nem tudok.Várom,hogy valaki-akárcsak egy nővér-mondjon valamit.Nem tudom miben kell reménykednem,hinnem.Mozgásra kaptam fel a fejem.Épp Őt tolták ki a műtőből.Testéből csövek lógtak ki.
-Ön a fiatalember hozzátartozója?-kérdezte az előttem álló orvos.
-I-igen,a barátnője vagyok.-a válasz utolsó felét alig hallhatóan mondtam.
-Mr.Bieber -nek súlyos koponya és gerinc sérülése van.A műtét közben többször is újra kellett éleszteni.Nem tudjuk,hogy mire számíthatunk!Az intenzív osztályon lesz,ha akarja üvegen keresztül nézheti Őt!-majd magamra hagyott.Követtem a nagy "sereget".Justint óvatosan áthelyezték az ágyra.A nővér még állítgatott valamit a gépen,és ő is,ahogy a többiek,távozott.Akaratlanul is,de kicsorgott az első könnycsepp,majd követte azt a többi.Kezem az üvegre helyeztem,majd halkan suttogtam:Én is szeretlek Justin!Mindennél jobban!
Ha meghal,meghalok.Inkább úgy veszítsem el Őt,hogy él,mintsem úgy,hogy tudom,sosem fogom Őt újra látni,mert egy jobb helyen lesz.
A mi szerelmünk nem így ér véget.Még van esély!Tudom!Elhagytam,megbántam.Utánam jött,elutasítottam.Hibát hibára halmoztam.Döntenem kellett.Rosszul tettem.Mert mindenem ami van,és ami volt,az Justin!Több mint egy órát álltam ott,és néztem Őt.Vártam,hogy felébredjen.Mindhiába!Éreztem,ahogy a lábam alól kezd kicsúszni a talaj.Éreztem,ahogy testemből elszáll minden erő.Nem volt más,csak a sötétség,mi magába nyelt. 

Fehér szobában találtam magam.Fejem szörnyen fájt.Tapogatni kezdtem az említett testrészemet,de ahogy megmozdítottam a kezem úgy mozdult vele egy másik.Ismerős volt..de nem tudtam kié.
-Molly!-szólított valaki.
-Justin?-rekedt hangom kissé kaparta torkom.
-Austin vagyok!-szorított egyet kezemen.
-Mi történt?
-Egy ér elpattant az agyadban.A sokk miatt,ami veled történt.Így reagáltál rá.-sütötte le a szemét.
-És Ő?-próbálkoztam a felüléssel,miben megszédültem.
-Ugyanúgy.Eszméletlen még mindig.-segített visszafeküdni.
-Látnom kell!-kapaszkodtam meg karjába.
-Nem lehet!Túl gyenge vagy!-próbálkozott visszatartani.
-Ha te nem segítesz,majd megy egyedül is!
-Molly...-halkult el.
-Látnom kell Őt,értsd meg!-csorgott ki egy könnycsepp.Austin megértően bólintott.Szerzett egy tolókocsit,amibe segített beülni.Majd az intenzívre tolt.Megállt az ablak előtt.
-Be akarok menni!
-Nem lehet!
-De!-majd kinyitottam az ajtót,és begurultam.Austinra néztem,aki csak állt az üveg mögött.Megfogtam a kezét-már amennyire a csövek engedték-és beszélni kezdtem hozzá.
-Szia Justin...Elvileg hallod,amit mondok,legalábbis bízom benne.Sajnálom,hogy elhagytalak.Sajnálom,hogy amikor megtaláltál elrohantam.Sajnálom,hogy nem mondtam én is azt,hogy Szeretlek.Pedig így van.-vettem egy nagy levegőt.-Kérlek ébredj fel!Rajtad kívül nincs senkim!Te ne hagyj itt!Te ne!Nem élném túl!Hiába vagy rossz fiú,de az enyém vagy!Ha ezek után nem szeretsz majd,megértem...Elfogadom a döntésedet.De kérlek,ébredj fel!Inkább gyűlölj,mintsem itt hagyj!Ha már vissza nem kaphatlak,tudd,hogy nálad jobban sosem szerettem még jobban mást!Ébredj fel,kérlek!-majd a szájához hajoltam,és egy utolsó csókot leheltem rá-Szeretlek!-ahogy kimondtam,történt valami...

Sziasztok!Köszönjük a 3 komit az előző részhez!Reméljük ide is érkezik 1-2.Köszönjük a 25(!!!) feliratkozót is!Következő Petra része lesz.♥
#weloveourreaders♥