29.rész.~Hazugság...

-Molly!Jönnek az orvosok!-rontott be Austin.
-Nem hagyom itt!
-Molly!Nem maradhatsz!Különben is ágyban kell maradnod!-tolta a tolószékem az az ajtó felé majd elhagytuk a kórtermet.
A napom hátralévő része unalmasan telt.Egész nap Justin járt a fejembe.Bármit megadnék azért,hogy újra 'Szépségem'-nek szólítson,és azt modnja nekem,hogy 'Szeretlek!'.Csak ennyit kérek!Semmi többet!Ezen gondolkozva elnyomott az álom...

* 3 héttel később... *

Mindkettőnket kiengedtek a kórházból. Boldognak kellene lennem, de nem vagyok az..Justin amnéziás. Semmire nem emlékszik, és ami a legrosszabb, hogy rám se. Még a nevemet sem tudja. Egy jelentéktelen személy lettem a számára. Úgy döntöttem, hogy írok neki egy levelet, amiben elmondok mindent RÓLUNK.

" Drága Justin!
Tudom, hogy nem tudod ki vagyok, de tudd, hogy egy olyan ember, aki mindennél jobban szeret. Emlékszem, amikor még a rossz oldalon voltál...Elraboltál, kínoztál, de mindezek ellenére én így is szerettelek. Később bevallottad, hogy belém szerettél. Az volt életem egyik legszebb napja. Amikor először megcsókoltál...szenvedélyesen. Maga a mennyország volt. Majd életem legnagyobb lehetőségével nézhettem szembe: modellkedés. Én New York-ot választottam helyetted. Életem legnagyobb hibája volt..Hidd el: ezerszer megbántam már. Majd a nap...Amikor balesetet szenvedtél..Összetörtem. Aztán, amikor kiderült, hogy amnéziás vagy...Végleg végem volt. Egy világ omlott bennem össze. Remélem, hogy egyszer újra emlékezni fogsz rám, és ugyan úgy fogsz szeretni, mint régen.Mindennél jobban szeretlek!
Molly.xx" A levelet sírva írtam meg neki, majd egyből el is indultam hozzá. Amikor odaértem, mély levegőt vettem, majd kifújtam, és csengettem. Idegtépő másodpercek következtek. - Szia! Te ki vagy?- mosolygott kedvesen rám, egy 20 év körüli lány. - Ohh, én... - Ki az kicsim?- hallottam egy ismerős hangot, majd megjelent...Justin. Nem ismer...mintha soha nem találkoztunk volna. - Helló..Umm...Biztosan te vagy Justin!- mondtam zavaromban. - Igen!- mosolygott rám. - Én..a postás vagyok, és ezt neked küldték.- kamuztam neki. Ekkor bent megszólalt a telefon. - Hagyd, fel veszem!- mondta a lány, aki mellesleg gyönyörű volt. - Azért nem a postaládába tettem, mert nyomatékosan megkért arra az illető, hogy neked adjam át személyesen. Ja..és azt is kérte, hogy egyedül olvasd el! Akkor én megyek, mert még rengeteg levelet kell kihordanom!- folytattam a kamuzást. - Szia! - Várj!- szólt utánam. Éreztem, hogy szívem kihagy egy dobbanást. - Igen?- fordultam vissza. - Ezt ki küldte? - Ja..öö..Igen...Mondta, hogy ha kérdeznéd, a neve ott van!- mosolyogtam rá, de közben a torkomban lévő gombócokkal harcoltam. - Rendben. Azért köszönöm, hogy vetted a fáradságot, hogy elhoztad nekem!- villogtatta ezer wattos mosolyát. - Ez a munkám!- mosolyogtam vissza rá. Megint kamuzok... - Egyébként lehet, hogy ismerlek, de sajnos nem emlékszem rád, mert amnéziás vagyok...- hajtotta le a fejét. - Igen, elég sok levelet hordtam ki neked, és jóban is vagyunk. Ó te jó ég! Mi történt?- csináltam úgy, mintha semmiről nem tudnék. - Elütött egy autó. És most a barátnőm, Selena segít a visszaemlékezésben. Tényleg sajnálom, hogy nem emlékszem rád, de remélem, hogy egyszer több időd lesz, és bepótolhatjuk a dolgokat.- zavarban volt. El sem hiszem, hogy zavarba hoztam, de ez most nem érdekelt..az utolsó előtti mondata: '...a barátnőm, Selena..' Szóval tényleg nem emlékszik rám... - Értem...Remélem, hogy hamar felépülsz, és minden eszedbe jut! - Köszönöm! Édes vagy!- mosolygott. - Na de most már megyek, mielőtt még kirúgnak. Szia! - Egy pillanat! A..Neved megtudhatnám? - Mo...Mona!- találtam ki egy új nevet magamnak. - Mona..- ismételte meg, én pedig indultam, mert éreztem, hogy sírni fogok..és így is lett. Amint kiértem a kapun, a könnyeim patakként folytak. Azt hiszi, hogy Selena a barátnője. Pedig...Én vagyok.. Fáradtan értem vissza a szállodába, majd ledőltem az ágyra, és a plafont kezdtem bámulni. Talán hagynom kéne...Justin nem emlékszik rám, és úgy tudja, hogy Selena a barátnője. Mellesleg szép lány. Jobban illik hozzá. Ez lesz a legjobb döntés..el kell felejtenem.

* 1 hónappal később *

Zajlik az élet. Justint nem láttam, pontosan egy hónapja. Hiányzik, de Austin elfeledteti velem..Igen. Beadtam a derekam, és összejöttem vele. Nem annyira szeretem, mint Justint, de még csak 2 és fél hónapja vagyunk együtt. Majd kialakul...

Hali itt Petra.Köszönjük az előző részhez érkezett komikat.Remélem ide is érkezik 1-2. Következő Barbié!.:* UÍ: Sajnáljuk,hogy így néz ki a megjelenés,de Barbi nem tudta másképp megoldani...