18.rész.~Valóságos...

Egy kopogás.Egy ajtó nyitás.Egy alak.Egy fegyver.Nagyjából ezer gondolat cikázott a fejemben.Mi van akkor,ha az az álmom,most fog beteljesülni?És az álom hirtelen valósággá lesz?Egy helyben állni,és várni a folytatást,nagyjából olyan idegtépő,mint amikor a filmeknél benyomnak egy 10 perces reklámot.Nem tartozom a túlságosan félő emberek táborához.De amikor az egyik ellenséged-hisz Lil már az én ellenségem is- fegyvert tart,afelé a fiú felé,akit gyűlölnöm kellene,de nem megy,teljesen elhomályosítja a gondolataimat.Az erőszak nem megoldás,mondják több millióan,de nap mint nap szembe nézünk különféle erőszakkal.A két srác egymás fele szikrákat szór.Mindegyik fiú megfeszített izmokkal állt ,várva arra,hogy az egyikőjük lépjen.
-Twist,minek jöttél?-lépett egyet előre Jay.
-Leróni a tartózásom!-vont vállat Lil.
-Miféle tartózást?
-Amiért egy csaj,fontosabb,mint egy barát.Azt a tartózást.-hunyorított rám Lil.
-Őt hagyd ki ebből!Velem van bajod,nem vele!-tett még egy lépést előre Justin.
-Miért véded?Eddig egy csajt sem védtél!Ő miben más,mint a többi?Ugyanolyan ribanc!-köpte a szavakat a kis nigga.
-Állj le!-szorította ökölbe kezeit Jus.
-Érzékeny pont a  kis Molly?-nevetett fel a bájgúnár.
-Nincs érzékeny pontom,ezt tudod!
-Mindenkinek van!Neked ő a gyengéd!-kerülte ki Biebert,egyenesen rám emelve a pisztolyt.-Búcsúzz el McCan!
Vártam.Vártam a halált.Az a tudat vigasztalt, hogy ha már meg kell halnom, olyasvalaki helyett halok meg, akit szeretek. Nemes célért, éppenséggel. És ez azért számít valamit.Farkasszemet néztem az előttem álló fiúval.Tekintete rideg volt.Mint aki hosszú ideje arra vár,hogy elérkezzen ez a pillanat.Tekintetem Justinra tévedt,aki még mindig egy helyben állt,fegyvert fogva az előttem állóra.
-Szeretlek!-suttogtam.-Tedd meg!-utasítottam a tétova fiút.Szemeimet lecsuktam.
-Ahogy akarod hercegnő!-majd lövést hallottam.Azonban érezni nem éreztem volna semmit.Nem éreztem,hogy lábaim alól kicsúszna  a talaj,vagy hogy éppenséggel "kellemes"melegség árad szét a testemben.Nem éreztem.Félve nyitottam ki a szemeimet.Lil teste a vérben úszott.
-Molly!-sietett hozzam Justin,aki karjaiba vont.-Minden rendben lesz!
-Köszönöm!-fúrtam fejem mellkasába.
-Te menj fel,addig én elintézek mindent!-itt a vérben fekvő fiúra gondolt.
-Siess!-töröltem le a könnyeimet.
-Sietek!-lehelt egy lágy csókot ajkamra.Úgy tettem ahogy kért.Az emeleten megkerestem a fürdőszobát majd,ruháimat ledobva álltam be a zuhany alá.Hagytam ahogy a meleg víz lemossa rólam a piszkot.Fejemet a hideg csempének döntöttem.Kimondtam azt a szót,amit sosem akartam.Megmentette az életemet.Mi van akkor,ha azzal amit mondtam elijesztettem? Molly McCan te egy igen hülye ember vagy!Harsogta a belső énem.Bárhogy fáj bevallanom,igazat mond.A kellemes vízsugár alól fáradtan léptem ki.Vizes testemet egy törülközőbe csavartam.A fürdőszobából kilépve Justint pillantottam meg,aki az ágyon ülve a földet pásztázta.Közelebb merészkedtem hozzá.Kezemet izmos hátára simítottam.
-Minden rendben?-kérdeztem,mire felkapta a fejét.
-Igen...vagyis nem tudom.-vakarta meg a tarkóját.
-Az fáj,hogy a legjobb barátoddal kellett ezt csinálnod,vagy az,hogy miattam?
-Érted még egyszer megtenném!-fogta kezei közé arcomat.
-Akkor mi a baj?
-Te vagy a baj!Egyszerűen próbállak ellökni,taszítani magamtól,de ha távol vagy tőlem belebolondulok.Érted?Megfogadtam,hogy egy lány sem fog engem megfogni...de te...a tökéletes tervemet felborítottad.Nem tudom mi van velem,amikor a közeledben vagyok.Egyszerűen elvesztem az irányítást az érzéseim felett.Mo...-kezdett volna bele de megakadályoztam.
-Akkor ne lökj el!Hagyd,hogy melletted legyek!-néztem mélyen a szemeibe.
-De félek,hogy bántani foglak.
-Nem hagyom majd magam!-tettem egy lépést felé.Kezemmel megsimogattam arcát.Amibe ő gyengéden belepuszilt.-Hagyd,hogy veled legyek!
-Hagyni fogom!-ajkaival közelíteni kezdett az enyémek felé.Egy érzelmes,gyengéd csókkal pecsételte meg ígéretét.Ajkaimat szétnyitottam nyelvemmel alsó ajkát megnyaltam,így szétnyílt.Nyelvünk összeforrt.Justin,amennyire engedte a köztünk lévő távolság,úgy húzott magához közel.Kezét derekamra simította, a másikkal arcomat cirógatta.Gyengéden az ágy felé toltam.Elértük az ágyat,akkor ő fordított helyzetünkön.Kezdetleges vezér szerepem,felcserélődött a másodrangúsággal.Valahogy Justinnak jobban áll,ha ő irányít.Érintéseimre teste megfeszült.
-Akarom!-egy pillanatra elváltam tőle,hogy szóhoz jussak.
-Ne bánd meg!
-Veled nem fogom!-csókoltam meg.Alkarra támaszkodva csókolt végig.Egyik kezével a törülköző szegélyét bontotta ki.Elpirultam előtte.
-Ne légy zavarban.-hintette be nyakamat apró csókjaival.Halk,jól eső sóhajok hagyták el a számat.Justin lentebb haladva,testem minden egyes részére puszikat lehelve,rám nézett.
-Még abba hagyhatjuk,csak szólj.-apró fejrázással jelezve,hogy folytassa tevékenységét felsóhajtott.Combom belső felére lehelte csókjait.Féltett testrészemhez érve,rám nézett,majd bólintottam egyet,ezzel "engedélyt"adva cselekvésének.Lassan megéreztem ujjait magamban.Körkörös mozdulatokkal,és lökésekkel érintette a G pontomat.Halk nyögések szakadoztak fel belőlem.Ujjaira élvezve nyitottam ki a szemeimet.Justint nyakláncánál fogva közelebb húztam magamhoz majd megcsókoltam.-Kezdhetjük?
-Igen.-hagytam irányításnak.Leszedte magáról a nadrágját,majd a kis fiókba nyúlva elővett egy tasakot.A tasak tartalmát profiként,gyorsan helyezte fel.Mérete még mindig szokatlan számomra.Hagyott időt arra,hogy megszokjam.Lassan mozogni kezdett bennem.A fájdalomtól a hátát karmolásztam.Justin férfias sóhajai a fülemet csiklandozták.A fájdalmat pár perc múlva a gyönyör vette át.Fájdalmas nyögéseimet,felcserélték a jól eső vágyak.Minden egyes lökésnél közelebb voltam a gyönyör kapujához.Éreztem,hogy nem kell sok,ezért lábaimat átkulcsoltam Justin derekán,így elérve,hogy teljes mérete bennem legyen.Justin nevét kiabálva mentem el.Nem sokra rám,Justin is elélvezett.Kicsúszva belőlem,átkarolta derekamat és mellkasára fektetett.
-Csodálatos voltál!-puszilt bele a hajamba.
-Te sem panaszkodhatsz.-öleltem át.-Jó éjt Justin.
-Jó éjt szépségem.

 

Hát hol is kezdjem?Először is köszönjük szépen a  díjat!.:) Másodszor pedig a komikat.Remélem ez a rész kellőképpen elnyerte a tetszéseteket,és megajándékoztak ennek fejébe néhány komival.Következő rész Petrát illeti.Ha késik nála lehet panaszkodni.:)  #Weloveourreaders

17.rész.~Túl késő...

 * Molly szemszöge * 

Ez hátborzongató volt. Hogy miért? Mert így kezdődött az álmom is. De én nem hiszek az ilyenben, és most már rájöttem, hogy Justinnak ennyit érek...semmit! Összepakoltam, és amilyen gyorsan csak tudtam, elmentem. Nem akarom látni Justint, és hallani sem akarok felőle! A maradék pénzemből megszálltam egy szállodában, és ami még furább volt, hogy álmomban is a 1069-es szobát kaptam. Na jó...Véletlen. Bementem, majd egyből az ágyra zuhantam, mint egy hulla. Ránéztem az órára, ami fél tizenkettő mutatott. Elmentem lezuhanyozni, majd mikor végeztem, lefeküdtem, és kis idő múltán elaludtam. Később arra ébredtem, hogy valaki az ajtón dörömböl. 
- Ez meg ki a fene?- kérdeztem halkan magamtól. Mikor kinyitottam az ajtót, Justinnal találtam magam szemben. 
- Te mit keresel itt? 
- Téged, édes!- mosolygott sunyin, majd felém tartott. 
- Justin, ne közelíts!- hátráltam. 
- Na mi az édes? Csak nem félsz?- és ugyanaz a mosoly. 
- Justin, kérlek menj el! 
- Majd ha végeztem a dolgommal!- nyomott a falhoz, majd csókolgatni kezdett durván, ugyanakkor jól esett. - Justin, elég!- kiabáltam rá, de csak folytatta. Az ágyra döntött, és elkezdte levenni a ruhám. - Justin! Engedj el!- toltam el magamtól, de ő erősebb volt.
- Justin! Hagyd abba!- küszködtem könnyeimmel. 
- Kussolj, ribanc!- kiabált rám, majd erős, férfias kezét megéreztem az arcomon. 

* Később *

 Egy szobában ébredtem, és az arcomat fogtam a fájdalomtól. Kezdem azt hinni, hogy az álmom valóra válnak. Justin viselkedése, ez a szoba...Remélem nem az fog következni, amire gondolok. Meg kell akadályoznom! Leszaladtam a lépcsőn, majd megláttam Justint. 
- Justin! Lil megakar ölni! 
- Nem mondod?- vágta oda flegmán. 
- Nem Justin! Tényleg! És megteszi...- halkultam el a végén. 
- Kösz a biztatást! 
- Justin! Figyelj ide! Lehet hülyén fog hangzani, de álmodtam már erről a napról. Lil megfog jelenni, majd megöl téged! 
- Én meg megálmodtam, hogy kurva gazdag leszek, és tessék! 
- Justin! Esküszöm! Kérlek, bízz bennem! Ekkor kopogtatni kezdtek az ajtón. Ettől féltem! Túl késő... 

 Hey Everybody! Meghoztam a részt! Remélem tetszett, és várjátok a folytatást, hogy Justin valóban meghal, vagy meglehet akadályozni! Ez csak a következő részben derül ki, és azt Barbi írja. Komiknak nagyon örülünk! Puszi!

16.rész.~Nem a múlt!

-Meghalt...meghalt.-csak ezt tudtam ismételni,élettelen teste mellé rogytam.Mogyoró barna szemeiből eltűnt az élet,eltűnt a csillogás.Meghalt.Zokogtam.Nem,nem,Ő nem halhat meg!Ez is az én hibám volt,miattam halt meg..ha én nem lennék,most nem feküdne itt,vérben.Istenem,miért pont Őt?-Miért?-kérdeztem az előttem álló,üres tekintetű gyilkost.
-Neki ez járt!-mondta,cseppet sem kimérten.
-Dögölj meg!-sziszegtem erőteljesen.
-Szépen beszélj cica,mert a végén még te is úgy végzed,mint a kis barátod!-húzott fel a hajamnál fogva.
-Eressz el!-kapálóztam.
-Hallgass!-emelte fel a hangját-Még megtalállak,előlem nem menekülhetsz!-azzal,ahogy ezt kimondta,eltűnt az ajtó mögött.
-Justin!-ültem le,s fejét ölembe tettem-Szeretlek!Hiába fájt az amit mondtál,szeretlek!Ne hagyj itt,te ne!Azt nem tudnám elviselni,kérlek...-nyeltem egy nagyot-ébredj fel!-simogattam az arcát-Kérlek Justin!
A földre feküdtem,közvetlen mellé,hogy még utoljára kellemes illatát magamba szívjam.Miért?Miért?Miért?Ismételgettem magamban.A sírástól elálmosodtam,és azt kívántam,hogy bárcsak egy álom lett volna ez az egész ma este...Egy álom...

~reggel~

Izzadtan,levegő után kapkodva ébredtem.Szemeimmel körbe pásztáztam a szobát,és nagy meglepődöttségemre a hotelban voltam.Mi történt velem az éjszaka?Az egész csak a tudatalattim rossz játéka volt csupán?Magam sem értettem semmit a velem történtekből,csak gondolkodtam az elmúlt 24 órán.Vér...eszembe jutott,a kezeim véresek voltak,de semmi sincs rajtuk.Nem tudom,hogy mi van velem.Talán az elmúlt 1 hónap nyomása most jött ki rajtam?Meglehet...mindenesetre furcsa,hogy ennyire elzártam magamban a történteket.Agyalásom közepette a faliórára tévedt a szemem,12:35...Jézusom,ennyit aludtam volna?Ez hotel nem épp a legideálisabb arra,hogy itt éljek,de kénszer helyzetben minden megteszi.Azt hiszem menekülnöm kellene a sorsom elől,de azzal nem oldanék meg semmit,hisz ha elfutok,azzal csak azt bizonyítanám,hogy gyenge vagyok,aki képtelen szembe nézni az életével.De ugyanakkor,több mindenen átmentem,amin kétlem,hogy mások is.Szenvedtem,becsaptak,megbántottak,kihasználtak,és még tudnám sorolni azokat a dolgokat,amik az elmúlt időszakban történtek velem.Gondolatim akaratlanul is egy olyan személyre tévedtek,akit mindenáron el akarok felejteni,de ha egyszerűen minden ráemlékeztet,akkor nehéz lesz.Nem tudom,hogy mi van vele.Nem tudom,hogy komolyan gondolta-e azokat a szavakat.Nem tudom,hogy jelentek-e neki valamit,vagy csak egy lány vagyok a sok közül.De azt tudom,hogy ő jelent valamit...magam sem tudom,hogy mit,de jelent...Egyszerűen nem tudom.

~Justin szemszöge~

Nem tudtam uralkodni magamon.Késztetést éreztem arra,hogy megcsókoljam.Valami van benne,ami a többi a lányban nincs.Valami elmondhatatlan.Taszítom,de ugyanakkor vonzóm is magamhoz.Nem tudom mi van velem.Egyszerűen,a közelemben kell,hogy legyen.Tudnom kell minden lépését,hogy meg tudjam óvni.De nem lehetek mindig vele...bajba sodrom őt.De a csókja...soha senki nem csókolt még úgy,ahogy ő.Édes ajkai vannak,amik puhák.Tökéletesen passzol az én ajkaimhoz.Csókja,olyan,mint a saját ínyem szerint kevert heroin...függője lettem.
-Jó éjszakát Justin!-tolt el magától.Nem értettem miért tette ezt.
-Jó éjt!-csak ennyit tudtam kinyögni.Komolyan nem értem ezt a lányt,képes belőlem kihozni azt akit,mindig is el akartam rejteni,akit félek megmutatni másoknak.Sosem hittem,hogy egy lány kihozza belőlem a "pincsit",de ő,kivételes lány.Nem véletlenül akartam,őt saját magamnak.Nem az a tipikus műmelli picsa,aki minden este más ágyában keres helyet,látszott rajta,hogy céljai vannak,tervei amiket véghez szeretne vinni.De én megakadályoztam.Vajon találkoztam volna vele,ha akkor nem ő lesz az áldozatom?Kétlem.Az agytekervényeimet szerintem kifárasztottam a  sok gondolkodással,lehetséges ez,hogy egy ember ennyit gondolkodjon?Főleg én?Mindegy is...amint álomra hajtottam a fejem.
Reggel fáradtan ébredtem.Hasam korgása a konyha felé vezetett.Kaja szag csapta meg a szagló szervemet. Molly rántottát csinált.A lépcső nyikorgott lépteim alatt.A lány a konyhában felkapta fejét a jöttömre.
-Jó reggelt!-mosolygott rám.

-Reggelt!-dörmögtem.

Elém tolta a tányért.Csendben reggeliztünk,míg szokás szerint,nem kezdeményezett beszélgetést.

-Justin!-felnéztem a tányéromról-Most már minden rendben lesz?

-Olyat kérdezz,amire tudok is válaszolni!-mondtam kissé flegmán.

-Bocs,hogy élek!-tette fel a kezeit védekezésképpen.

-Te mindig veszekedni akarsz?

-Te kezdted a vitát,egy egyszerű kérdésből kifolyólag!

-Egyből én vagyok a hibás!Mindenért én vagyok,igaz?Rajta mond ki!-másztam bele az aurájába.

-Igen!Te vagy a hibás!Ha te nem lennél,még élném az életem gondtalanul,boldogan!De te mindent tönkre tettél!Köszönöm Justin!-vágta hozzám a szavakat,amik kicsit fájtak.

-Mire vársz?!Mért nem mész vissza a te kis tökéletes életedbe?!-hangom gúnyos volt.

-Jobb lesz,mint veled egy levegőt szívni Justin Bieber!-még farkas szemet néztünk,amit megtörtem.
-Mire vissza jövök,te már ne legyél itt!-azzal a hévvel,ahogy kimondtam,úgy álltam fel az asztaltól és a kocsikulcsomat a kezembe vettem.Megtudtam,hogy engem okol mindenért,ami valljuk be:félig igaz.Sebességgel nem törődve hajtottam a kocsit.Utam nem tudom,hogy hova vezet,de a háztól messzire.Sebességemnek köszönhetően a táj csak úgy suhant mellettem.Egy ismerős helyre érkeztem,ahol minden szép,s jó emlék csap arcon.Mikor itt vagyok,az emlékek csak bevillannak.Anya...amikor utoljára láttam,amikor el kellett köszönnöm tőle,hogy megmentem az életét az én,szokásos hülyeségem miatt.Akkor láttam utoljára.Azóta nem tudok róla semmit.Apa,aki kitagadt a családból,mert olyan bandákhoz társultam,amiktől mindig is védeni próbált.A ház,ami gyerekkorom része volt,mára teljesen idegen számomra.Csak az emlékek mik fűznek hozzá.Az ajtón ahogy belépek,valami bizsergést érzek.Nem vagyok ideges.Nem nyomja a vállaimat,semmi teher.Körbe nézek,szemeim még mindig azt a házat látják,ami itt hagytam.Ha nem kerülök bele a maffia világába,akkor most hol tartanék?Kérdésemet már milliószor feltettem magamnak.Választ keresve,mindig egy akadályba ütközök.Olyan életet élek,ahol az életeddel fizetsz,ha valamit elcseszel.Olyan élet,amiből nincs kiszállás,csak akkor ha meghalsz.Élni tudni kell...csak nem így.Észre sem vettem,de az idő eljárt.Délután kettő van.Ideje haza menni.Emlékek tömkelegét hagyom most hátam mögött,ahogy bezárom az ajtót.Volt ami volt...a múltban nem élhetek.

Hali mindenkinek!Köszönjük az előző részhez írt komit!.:) Remélem ez a rész is tetszeni fog.Komizni,feliratkozni ér!Következő rész Petráé.:) :*

15.rész~Lövés...

Miután összeszedtem az összes létező holmimat, elindultam. Mivel rájöttem, hogy Justinnak csak arra kellek, hogy kielégítsem a vágyit, és olykor-olykor a csicskája legyek, így a képét sem bírom már látni. Szánalmas, amit a lányokkal...velem művelt.
Haza nem mehetek, mert anyáék tuti számon kérnének, hogy hol jártam, így a maradék pénzemből, és amit Justin nadrág zsebében találtam, elmentem a legközelebbi hotelbe. Lefoglaltam a szobámat, majd amikor felértem, ledőltem az ágyra. Hosszas gondolkodás után, a fürdőszobába vettem az irányt, ahol bő fél óráig áztattam megviselt testem, majd fürdés után felöltöztem, és úgy döntöttem, hogy alszok. Alig, hogy becsuktam a szemem valaki dörömbölni kezdett az ajtón.
- Jézusom! Ki ez az állat?!- kérdeztem magamtól, majd mikor kinyitottam meg állt a lélegzetem.
- Nem számítottál rám, ugye édes?!- jött be az ajtón Justin, akiből áradt a pia szag.
- Hogy találtál meg?
- Azt hiszed hagyom, hogy elmenj, és éld az életed, majd egyszer csak úgy döntesz és feladsz a zsaruknak?! Nem édes...Figyeltettelek! Minden egyes lépésedet figyeltem!- mondta ijesztően.
- Takarodj innen!- próbáltam kemény lenni, kevés sikerrel.
- Vendégekkel nem szokás így bánni, szépségem!- nyomott neki a falnak.
- Engedj el! Részeg vagy.
- Nem mondod?! Tudod, most jöttem a drága Chantel barátnőmtől, aki irtó jó az ágyban, de tudd..Nálad nem jobb!- súgta a fülembe az utolsó szavakat.
- Justin, engedj el!- kiabáltam rá, de mintha a falnak beszélnék. Csuklómat erősen a falnak szorította, és durván csókolni kezdett. Elkezdte levenni rólam a ruhát, amit nem hagytam neki.
- Nézzenek oda! Egy igazi vadmacska! Ez hiányzott nekem!- mondta, majd az ágyra döntött, és folytatta.
- Justin, kérlek!- könyörögtem neki, de ő még mindig játszotta a süketet.
- Kussolj!- üvöltött rám, majd egy erős ütést éreztem az arcomon, ami után minden elsötétült...

* Később *

Mikor felébredtem, fogalmam sem volt, hogy hol vagyok...Annyi biztos, hogy nem a szállodában.Elindultam lefelé a lépcsőn. Ekkor megláttam Justint, amint fel-alá mászkál, telefonjával a kezében, és pár utazó táskát,ami tele volt ruhákkal.
- Mit csinálsz?- kérdeztem félénken. 
- Intézkedek..- válaszolta flegmán. 
- És hová megyünk?- pillantottam a táskákra. 
- Innen el... 
- De miért? 
- Ne kérdezz már annyit, bazd meg!- förmedt rám. Ekkor megszólalt a csengő. - Sss!- tette mutató ujját szája elé.- Ez Lil..Megakar ölni..Gyere! Kiosonunk a hátsó ajtón.- fogta meg a kezem, közben suttogta tervét. Hirtelen hatalmas hangzavarra lettünk figyelmesek. Lil berúgta az ajtót. 
- Bieber! Haveeeer!- jött be, fegyverrel a kezében. 
- Mit akarsz?- állt elém Justin védelmezés képpen. 
- Hogy mit?! Megölni! Golyót lőni abba az idegesítő fejedbe!- emelte fel pisztolyát. 
- Én sem érzek másképpen!- mondta Justin. 
- Hmm...- csak ennyit mondott Lil, majd lőtt..Egyenesen Justinba... 

Helló Mindenki! Most én hoztam a részt!:) Remélem tetszett, és megajándékoztok egy - két komival! Kövi rész Barbié! c: Petra.xx

14.rész.~Nem vagyok játék!

Mikor ajkai elérték az én ajkaimat,szinte lángba borult testem.Nincs még egy ilyen tökéletes ajak,ami neki van.Bolondulok érte.Hiába gyűlölöm,és néha azt kívánom,bár ne ismerném,de mikor megcsókol a lábaim remegni kezdenek,a hasamban megmozdul valami,a szívem kihagy egy dobbanást,és megszűnik a külvilág.Olyankor nincs más,csak Ő és én.Furcsamód az ellentétek vonzzák egymást.Míg én kislány korom óta arról álmodok,hogy híres modell leszek,addig jött ez a fiú,és az álmaimat szerte foszlatta.Gyengéden elkezdte mozgatni az ajkait.Nyelvével megnyalta a felső,s majd az alsó ajkamat,bejutásért.Nem tudtam nemet mondani,a csábító ajánlatának.Nyelvünk egy forró latin-amerikai táncot járt,talán a legtüzesebbet,a tangót.Mint egy éhes fenevad,többet akarok...de nem lehet!
-Jó éjszakát Justin!-fejeztem be az előbbi tettünket.
-Jó éjt!
Mikor a szobámba tértem,csak a csókunk ugrott be,mikor lehunytam a szemeimet.Akaratlanul is az ajkamba haraptam.Nem ez volt az első csókom,de ugyanaz az az érzés kerített hatalmába,mint akkor:nem tudtam aludni,és a mosolyt sem lehetett levakarni az arcomról.Valami van ebben a fiúban,valami megbabonáz ha a közelembe van,valami vonz hozzá...de nem tudom,hogy mi.Talán ez lenne a felismerés?De nem!Én nem szerethettek bele egy velejéig romlott fiúba,akinek az ágyában driftelve fordulnak meg a  csajok,és még csak fék csíkot sem hagynak maguk után..nekem nem ilyen fiú kell!Lassan,de végül sikeresen álomba gondolkodtam magam.

*Reggel*

Reggel hatkor ki az az elvetemült aki fel kell?Hát én..sehogy sem tudtam volna tovább aludni,ezért eldöntöttem,készítek valami reggeli félét.Nem vagyok egy nagy konyha tündér,de azért a rántottám az isteni.Pont időben lettem kész,mert Justin akkor jött le a lépcsőn,mikor tettem ki a tányérra az ételt.

-Jó reggelt!-mosolyogtam rá.

-Reggelt!-dörmögte.

Elé toltam a tányért,de roppantul zavart,az az idegtépő,és szűnni nem akaró csend.

-Justin!-a megszólított felkapta a fejét.-Most már minden rendben lesz?

-Olyat kérdezz,amire tudok is válaszolni!-mondta kissé dühösen.

-Bocs,hogy élek!-tettem fel a kezeimet védekezésképpen.

-Te mindig veszekedni akarsz?

-Te kezdted a vitát,egy egyszerű kérdésből kifolyólag!

-Egyből én vagyok a hibás!Mindenért én vagyok,igaz?Rajta mond ki!-mászott bele az aurámba.

-Igen!Te vagy a hibás!Ha te nem lennél,még élném az életem gondtalanul,boldogan!De te mindent tönkre tettél!Köszönöm Justin!-vágtam hozzá a szavakat,amiknek a felét komolyan sem gondoltam.

-Mire vársz?!Mért nem mész vissza a te kis tökéletes életedbe?!-hangja gúnyos volt.

-Jobb lesz,mint veled egy levegőt szívni Justin Bieber!-még farkas szemet néztünk,amit ő tört meg.

-Mire vissza jövök,te már ne legyél itt!-azzal a kocsi kulcsát felkapva viharzott ki a házból.
Talán üres szavak,talán nincs jelentésük...de súlyuk van.Megfogadtam amit kért,így rekord idő alatt-ami nálam 15 perc-már ott sem voltam.Fájt amit mondott,és ahogyan mondta,de jobb lesz!Justin kilép az életemből,immár másodjára,de nem bánom.Nem leszek senki játékszere,akivel kedve szerint játszadozhat,Molly McCan vagyok,nem holmi baba.

Sziasztok!Ez lett volna tehát a 14.rész,amit én,Barbi írtam.:) Köszönjük az előző részhez írt komikat.Reméljük ez a rész is elnyeri a tetszéseteket.:* #komizniér

#HAPPY #BIRTHDAY #JUSTIN