22.rész.~Nélküle...

- Jó drága, akkor válassz: a karriered, vagy...Én?! 
-Ilyet ne kérj tőlem!-csattantam fel hirtelen.
-Azt mondod szeretsz,erre közlöd,hogy 2 nap és mész New York-ba,szerintem jogomban áll ilyet kérdezni!-szorította meg a karom Justin.
-Neked nincs felettem jogod!Senki nem parancsolhat nekem!Érted?!-téptem ki karom erős szorításából.
-Szóval  ezzel azt mondod,hogy inkább választod az álmaidat,vele együtt New York-ot,mintsem engem?-húzta fel egyik szemöldökét.
-Igen!
-Azt hittem te más vagy!-"támadt"szavaival.
-Más is!Olyan,aki nem tűri el,hogy mások irányítsák az életét!-keltem védelmemre.
-Tudod...-tartott egy kis szünetet-melletted lehettem olyan,aki évekkel ezelőtt voltam.Nem kellett megjátszanom magam előtted!-tette kezét tarkójára.
-Szeretlek Justin!-csókoltam meg.Utoljára érezhettem e csábító ajkakat.Utoljára láttam Őt.Döntöttem.New York az,ami kell nekem.
-Molly!-nevem hallatára rá figyeltem-Te is egy számító kis ribanc vagy,akinek sohasem elég jó az, amije van!-arcán ott ékeskedett az a jellegzetes oldal vigyor.
-Te pedig épp olyan féreg vagy,mint mikor megismertelek!-könnyeimmel küszködtem.De nem adtam meg neki azt az örömet,hogy sírni lásson.Az előbb még bevallotta,hogy én voltam az egyedüli olyan személy akinek nem kellett más oldalát mutatnia,most meg...Jobb lesz nekem New York!Az épületből kiszaladva leintettem egy taxit.A sofőrt Justin házához vezényeltem,hisz ott vannak a cuccaim-már amennyi-és azokat elakarom hozni.A kocsiban ülve,a fejemet az ablaknak döntöttem.Néztem,ahogy a hatalmas város magába szippantja az embereket.Nyüzsgés-forgás.Hiányozni fog Los Angeles,vele együtt Justin is,de egyszer van olyan lehetőség,hogy az álmaimat,amiket egészen kislánykorom óta dédelgetek,valóra is váltsam.Gondolataimból a sofőr hangja zökkentett ki.Gyorsan kifizettem,majd ki is szálltam.Örömmel nyugtáztam,hogy Justin nincs itthon,így gond és veszekedés nélkül tudok pakolni.A házba beérve,az emeletet rohamoztam meg.Az ágy alól kivettem a bőröndömet,amibe a kevéske ruháimat pakoltam.Csekély egy óra pakolás után,mindent elrakva ültem le az asztalhoz egy papír és toll társaságában.

Justin!

Tudom,hogy utálsz,és ezt sosem fogod nekem megbocsátani!Nem is várom el,de meg kell értened,ez egy hatalmas lehetőség,ami nem mindennapi!Most jött el az én időm!Nem kell elfogadnod,csak megértened!Ha tovább lépsz,tiszteletben tartom a döntésedet.Remélem egyszer,olyan helyzetben fogunk találkozni,ami nem veszélyes,nem kíván vért,sem emberi életet,hanem csak Te meg Én!Szerettelek tiszta szívemből!Tudom,hogy nem így látszik,de szerettelek.Felnyitottad a szememet,hogy ami szép és valódi,az nem mindig igaz.Bár rendes körülmények között találkoztunk volna!Köszönök mindent Justin!Köszönöm,hogy rávezettél arra,hogy Jaden nem az,aki volt!Köszönöm,hogy megmutattad,milyen az,mikor élsz!Sosem foglak elfelejteni,ígérem!Mikor valóra váltom az álmaimat,rád fogok gondolni,hisz nélküled nem tartanék itt.Emlékezz majd rám!Kérlek!Egyszer majd még találkozunk!

Szeretlek!

~Molly

Mikor végeztem a megírásával,az asztalon hagytam.Bőröndömmel együtt hagytam el a házat.Mikor becsuktam magam mögött az ajtót,könnyeim,mint a zivatar,úgy indultak meg.Nem így akartam,sőt!Nem is így terveztem!Utamat a legközelebbi szálló felé vettem.Már vagy egy fél órája sétálhattam lehorgasztott fejjel,a könnyeimet nyeldesve,míg nem beleütköztem egy emberbe.

-Sajnálom!-néztem csak rá egy pillanatra.

-Sem...-kezdett volna bele- Molly?!-hangja meglepett volt.Mikor felnéztem rá,hirtelen megszólalni sem tudtam.

-Austin?-néztem rá furcsán.

-Te hova?

-Egy hotelbe.-hajtottam le a fejemet.

-Történt valami?-érdeklődött,ami jól esett,de most valahogy kevésbé.

-Ami az illeti igen.-és elmondtam néhány,leegyszerűsített mondattal az elmúlt 1-1,5 óra történéseit.

-Sajnálom!-ölelt meg.(?)

-Nem érdekes!-toltam el magamtól.

-Gyere fel hozzám!A Hiltonban szálltunk meg,a többi zsűrivel,egy hatalmas lakosztály,egy főre.-mosolygott édesen Austin.

-Ez kedves tőled,de...-félbe szakított.

-Nincs semmi de!Kicsit felelősnek érzem magam a történtek miatt.

-Nem a te hibád!

-Kérlek!-kérlelt engem Aus.

-Legyen.-egyeztem bele végül.Az út a hotelig csendben telt.Csak néha szóltunk pár szót egymáshoz. 

*Egy nappal később*

Austin mindig mosolyt szeretne varázsolni az arcomra,de egy vicsorítást kap tőlem.Hiányzik.Egyszer próbáltam felhívni,nem mertem...Már csak órák választanak el engem az álmaimtól,annál jobban fáj a szívem.Tudom,hogy valahol hibát követek el,de soha vissza nem térő alkalom! 

*Az utazás napja*

New York.2 óra és indulunk.Már izgatott vagyok,hogy milyen lesz.Austin próbál közeledni felém,de elutasítom.Ő nem az,akit én szeretek.Akit én szeretek,most gyűlöl,amiért mást választottam.

 -Molly,indulnunk kell!-szólt Austin.
Indulás.Egyedül.Hibát elkövetve.Reménykedem,hogy úgy,mint a filmekben Justin is kint fog rám várni.Mit is álmodozom!Azok után,hogy bántam vele,meg sem érdemelném...3 óra múlva az álmaimat élem.Nélküle...

Sziasztok!Köszönjük az előző részhez érkezett komikat.Remélem tetszett nektek,és pár komival megajándékoztok.Következő rész Petráé.:D #weloveourreaders.
És még köszönjük a csodás átalakítást Audriana Moore-nak.:) Fantasztikus munkát végzett.Köszönjük.:)

21.rész.~Válassz!

*Pár nappal később... * 

Egy kicsit lenyugodtak a kedélyek. Ez alatt azt értem, hogy nem volt semmi balhé. Reméljük nem is lesz. Reggel előbb ébredtem fel, mint Justin, ezért úgy döntöttem, hogy készítek reggelit. Míg a reggelivel bajlódtam, addig bekapcsoltam a rádiót. Mikor már úgy éreztem, hogy semmi értékelhetőt nem mondanak, a kikapcsolásához készültem, amikor olyat mondtak, ami felkeltette a kíváncsiságomat. 
- Hööölgyeeek!- üvöltötte a bemondó.- Minden álmotok, hogy modellek legyetek? Nos ezt valóra válthatjátok! Nincs más dolgotok, mint hogy elgyertek a Los Angeles-i modell stúdióba a meghallgatásra, pontban 3-kor. A legszebb 10 lány álma válhat valóra.- fejezte be. 
- Jó reggelt szépségem!- karolta át a derekamat Justin, majd egy lágy csókot lehelt a nyakamra. 
- Jó reggelt Justin!- fordultam vele szembe, és készültem elmondani neki, hogy modellkedni szeretnék.- Justin?!- vettem nagy levegőt. 
- Igen édes?- csókolgatta a nyakamat. 
- Modellkedni akarok! Most hallottam a rádióban, hogy ma 3-kor meghallgatás lesz, és elszeretnék menni. Legjobb 10 modellkedhet. 
- Nem..nem nem! Szerintem tökéletes vagy, és elég ha nekem modellkedsz. 
- Nem Justin! Én nem csak neked akarok megfelelni, hanem az egész világnak. 
- De Molly! Nem engedhetlek, mert félek, hogy... 
- Nyugi, ez nem leánykereskedelem, ahogy egyesek tették..- utaltam finoman. 
- Héé!- nevetett. 
- Bocsi..- nevettem én is.- De tényleg.- fordítottam komolyra a dolgot.- Szeretnék azzal foglalkozni, amit szeretek! Kérlek! 
- Jó, rendben!- sóhajtott nagyot.- Egy feltétellel! 
- Bármi!- ugrottam ki bőrömből örömömben. 
- Elkísérhetlek. Mert ha mégis valami baj lenne, megtudlak menteni! 
- Rendben! Köszönöm Justin!- adtam neki egy csókot, majd szorosan megöleltem. Reggeli után elmentem készülődni, majd Justinnal elindultunk. Bő 2 óra alatt oda értünk. Kiszálltunk a kocsiból, majd elmentünk lejelentkezni. Minden csajnak megakadt a szeme Justinon.

 

 Biebs, hogy húzza az agyukat, kezét a fenekemre simította. A modelljelöltek álla leesett. Az arcukra volt írva minden: 'ennek hogy lehet ilyen pasija?!' Bent elintéztük a papírokat, majd vártuk, hogy szólítsanak. 

* Később *

 Utolsó forduló: a bikinis. 20 lány van, abból 10-et elküldenek, és én nem akarok elmenni, hisz már eddig eljutottam. Gyorsan lerendeztük, majd a zsűri egyik tagja elkezdte sorolni a bentmaradottak nevét: Amy Black, Alisa Holms, Britney Gonzalez, Naomi Edwards, Carly Roo, Bella White, Rebecca Pennington, Amber Blue, Ashley Red, és az utolsó - húzta az agyunkat - Molly McCan!Amikor kimondta a nevemet azt hittem ott helyben összeesek. Hihetetlenül boldog voltam, és alig vártam, hogy Justin is megtudja. Már épp mentem volna ki, amikor visszahívott az egyik zsűri tag. 
- Hé, Molly!- szólt utánam. 
- Igen? 
- Gratulálok!- fogott velem kezet. 
- Köszönöm, nagyon boldog vagyok! 
- Igazán nincs mit! Megérdemelted! Egyébként Austin a nevem, és van számodra egy ajánlatom: bele mennél abba, hogy New York-ban folytatnád a modellkedést, és..Én lennék a managered?- kérdezte Austin. 
- Igen! Benne vagyok!- húztam mosolyra a számat. 
- Remek! Mit szólnál, ha már holnap után indulnánk? 
- Tökéletes!
 - Rendben, akkor kérlek add meg a számod, hogy hívni tudjalak!- adott egy cetlit és egy tollat. Leírtam neki, majd elköszöntünk egymástól. 
- Justin! Justin! Benne vagyok a 10-ben!- öleltem meg. 
- Gratulálok édes!- adott egy csókot.
 - És holnap után megyek New York-ba! 
- Mi?- tűnt el a mosoly az arcáról.- Nem! Erről nem volt szó! 
- De már megbeszéltem a sráccal! 
- Akkor mond vissza! 
- Nem! Elmegyek New York-ba, ha tetszik, ha nem!- próbáltam meggyőző lenni. 
- Nem, nem mész! 
- De Justin, megyek! 
- Mit nem értesz azon, hogy NEM?!
- Justin ez az én karrierem, és szeretném beindítani! Megyek New York-ba! 
- Jó drága, akkor válassz: a karriered, vagy...Én?! 

Sziasztok!:) Meghoztam a részt!:) Remélem tetszett, és majd dobtok pár komit! c: A következő rész Barbié!xx. #weloveourreaders

20.rész.~Lehetetlen.

Észre sem vesszük azokat a dolgokat,amik körülöttünk vannak.Messziről elkerüljük azokat akiket szeretünk.Menekülünk,bujdosunk,hátha attól jobb lesz,de nem!Amikor meghallottam a lövést,csak pislogtam.Nem tudtam kiadta le,nem tudtam  honnan jött.Féltem.Mi van ha Fredo-t találta el az a kibaszott golyó,és nem azt a féreg,Jack-et.Bizonytalan voltam.Szemeim ide-oda cikáztak,míg a raktár ajtajában egy megszeppent,lefagyott lányt láttam állni.Kezéből a pisztoly kiesett,és szaladt hozzám.
-M-megö-öltem?-kérdezte sírást visszafojtva.
-Csak horzsolta.-szólalt meg Fredo helyettem,hisz én még annak a hatása alatt álltam,hogy fegyvert fogott,és lőtt vele.
-Ribanc!-sziszegte fogai közt Jack.
-Ismételd meg!-rontottam neki ököllel.
-Talán a szopás süketít,öcsikém!-nem kellett több,öklöm lendült,mely az orrnyergét találta,minek hatására a feje hátra hökkölt.
-Még találkozunk!-köptem oda.
-Abban biztos lehetsz!-hallottam hangjában a gúnyt.Molly-t kézen ragadva húztam magam mögött.Mikor a kocsihoz értünk arcát kezeim közé fogtam.
-Köszönöm!-leheltem egy lágy csókot ajkaira.
-Ne köszönd!Te ennél többet tettél értem!-mosolygott rám.
-Ha befejeztétek a nyali-falit,be is szállhatnátok!-szólt ki Fredo a kocsiból.
-Fogd be!-nevettem el magam.Majd mind a ketten beültünk.
-És most hová?-kérdezte Molly.
-Haza?!-vontam fel a szemöldököm.
-Ahol egyszer rád találtak,ott másodjára is rád fognak!-szólt közbe a sofőrünk.
-Mindegy!Úgyis van egy csajom,aki megvéd!-kacsintottam hátra.
-De vicces...ja még sem!-jelentette ki Molly.
-Nyugi cica!Fogsz még fegyvert a kezedben.-itt éppenséggel nem arra a fegyverre gondoltam,ha értitek.
-Justin!-nevetett fel Fredo.
-Ezt nem értem!-vágott értetlen fejet Molly.
-Khm..Justin az izéjára célzott.-mosolygott Fredo.
-Justin!-förmedt rám.Nem szóltam csak mosolyogtam egy jót az anyósülésen.Az út hazáig csendben telt.Mikor megérkeztünk Flores felé fordultam.

 

-Kösz haver,mindent!-öleltem meg.
-Érted bármit!-kacsintott rám.
-Szeretlek tesó!
-Én jobban!
-Ha befejeztétek a nyali-falit,akár be is mehetnénk!-gúnyolt ki minket Molly.
-Szeretnéd hármasban?-kérdeztem tőle.
-Álmodozzunk még!
Lement az érzelgős rész,Molly nagy örömére befáradtunk a házba.Sem neki,sem pedig Fredonak nem tudom elégszer mondani,hogy köszönöm.
-Ő ki volt?-kérdezte meg Molly.
-Jaden...-megköszörültem a torkomat-bátyja.
-D-de neki nincs testvére.Egyke volt.Azt mondta.
-Te csak a szép áll mesét ismered,a valóságot nem.
-Egyszer mindenre fény derül.
-Jól mondod,egyszer...

*Molly szemszöge* 

Fredo megtiltotta,hogy bemenjek,mert szerinte az életem foroghat kockán.De,mit ér az életem,ha az akit szeretek egy lepukkant raktárban van,ki tudja milyen állapotban?Sosem voltam az a lány,aki a szabályokat betartja.Szerettem lázadni ellene.Semmibe venni.Így most sem volt másképp.A kocsiban keresgéltem egy fegyvert,hisz ha Justin tart egyet tartalékba,akkor ő mért ne?És főnyeremény!Szép lassan én is gengszter leszek.Halkan,minden zaj nélkül lopóztam be a raktárba.A hang irányába mentem,de elég nehéz úgy,hogy egy árva hangot sem hallasz.

-Milyen megható!-szólalt meg egy mély,idegen férfi hang.Ha az érzékeim nem csalnak,akkor közelebb vagyok a hang forrásához,mint azt hinném.Elbújtam egy rozsdás hordó mögé,ahonnan tökéletes kilátás nyúlik a távolban lévő három személyre.Justin arca tele van ütésnyomokkal.Tekintetemet az éppen feltápászkodó férfira vezettem.Kezében egy fegyvert láttam,amit a fiúkra akar szegezni.Nem hagyhatom!Elsütöttem a fegyvert,ami el is találta a célpontomat.Lassan kicsúszott a fegyver a kezemből.Ott álltam ledöbbenve,hogy képes voltam erre.Talán az a tudat,hogy az akit szeretek veszélyben van,az késztetett rá,hogy ilyesfajta módon cselekedjek,vigasztal.Justinhoz szaladtam.Akit éppúgy meglepett tettem,mint engem,vagy Fredot.Mikor látod,hogy egy másodperc töredéke alatt szét is hullhatna az életed,tudod,hogy csak rajtad múlik.Rájössz,hogy ha elveszíted,mindennek vége.Akkor.Abban a pillanatban.Örökre.Éltél már úgy,hogy ha most nem cselekszel,valami rossz fog történni?Hiányozna a hangja;a mosolya;a csókja;a szavai,amiket a fülembe súg;az egész valója.Elképzelni nélküle az életem,mára már lehetetlen.Hányszor kívántam pokolba,de ugyanakkor magam mellé is.Mellette biztonságban vagyok,nem félek.Egyszer  elválnak útjaink tudom,hisz nem is vagyunk együtt.De azt akarom,hogy az a pillanat,amit együtt töltünk egy örökké valóságon áttartson!Nem kell hírnév,sem pénz,amiről eddig álmodtam.Megelégszem azzal,ha mellette kelhetek fel,feküdhetek le,és tudom,látom még.A pénz nem boldogít,hiába van meg mindened.Álmodtam én is a csodás karrieremről,még mindig szeretnék modell lenni,de jobb egy olyan világban élni,amiben tudom,van valaki akire számíthatok.Csak ez számít!

Sziasztok!Először is sajnálom,hogy ennyire unalmas,és lapos lett,de egyszerűen megszenvedtem még ezzel a résszel is.Másodszor pedig,köszönjük az előző részhez írt komikat.Örülnék ha azért 1-2 ehhez is érkezne.:c A következő rész Petrát illeti!:D #love #peace #weloveourreaders

19.rész.~Jack!

Reggel felébredtem, de Justint nem találtam magam mellett. Hátha a konyhában tevékenykedik.- gondoltam magamban. Lementem, de semmi. Sehol senki. Nagyszerű! A ház minden szegletét átkutattam,de sehol semmi. Hol lehet?Kezdtem ideges lenni. Felhívtam, illetve akartam, mert nem vette fel. A 10. hívásra már remény vesztetten ültem a kanapéra, és azon gondolkoztam, hogy kit hívjak fel.
 - Fredo!- pattantam fel, majd tárcsázni kezdtem. 
- Igen?- szólt bele egy álmos hang. 
- Felkeltettelek?- húztam el a szám, amit ő nem látott. 
- Csak egy kicsit!- nevetett. - Na lökjed kislány!- hallottam hangján, hogy mosolyra húzza a száját. 
- Justin...egyszerűen eltűnt. Felkeltem, és nem volt mellettem. 
- Mi? Ne idegesíts! 
- De! Hívtam már vagy 10x és semmi. Nagyon aggódok.- mondtam Fredonak, és a sírás határán jártam. 
- Nyugi kislány! 20 perc és ott vagyok!- mondta, majd már csak a vonal csipogását hallottam...letette. Gyorsan felvettem valami ruhát Justin szekrényéből, majd idegesen mászkáltam a házban, míg Fredo meg nem érkezett. 
- Fredo! Kérlek, segíts előkeríteni!- kértem kétségbeesetten a fáradt fiút. 
- Oké, nyugi! Szóval..felhívtam Ry-t és ő sem tud semmit. Megkérdezek pár bandatagot, addig próbáld hívni Justint. 
- Oké!- mondtam, és már elő is kaptam a telefonom. 
- Na?- jött vissza kb 5perc múlva. 
- Semmi.- rogytam le a kanapéra. 
- Sajnos..én megtudtam valamit! 
- Mit?- kerekedtek ki a szemeim. 
- Justint...elrabolták... 
- Istenem, csak ezt ne!- temettem arcomat kezeimbe. 
- Ne parázz! Előkerül!- nyugtatott kisebb-nagyobb sikerekkel.- Meg fogjuk találni! 

* Justin szemszöge * 

Itt ülök egy raktárban megkötözve, tehetetlenül. Az agyam egész végig csak azon kattog, hogy Molly mit gondolhat. Biztosan azt hiszi, hogy otthagytam, és csak a szexre kellett. 
- Istenem, kérlek segíts! Hadd lássam újra Mollyt, hogy érezhessem az illatát, hogy megérintsem a testét, hogy ajkai ajkaimon legyenek! Kérlek!- könyörögtem a Mindenhatóhoz. Ekkor hallottam az ajtó nyitódását. Megint verés. Amióta elrabolt ez a szemét Jack, azóta kiélvezi minden pillanatát. Amikor van ideje lejön, és olyat kérdez, amihez semmi közöm..Na jó..Pontosan tudom, hogy hol van Jaden..Én öltem meg, de ezt nem tudhatja meg! Így azt mondom, hogy nem tudom, ezért kihasználja a tehetetlenségemet, és ahol ér, ott üt. De inkább én, mint Molly. Őt akarta, de nem tehettem ki még egy ilyennek. Szeretem, és nem adhatom oda neki, csak úgy...Így...engem vitt. 
- Helló Bieber! Szóval...Már nem sok esélyed van..Utoljára kérdezem, hogy hol a picsába van Jaden?! 
- Mondtam már, hogy nem tudom!- ekkor egy hatalmasat ütött arcomba. 
- Fogy a türelmem! Ha nem válaszolsz, egy golyót repítek a fejedbe. Hol van?! 
- Nem tudom, baszd meg!- üvöltöttem rá. 
- Nem baj Bieber, nem baj!- majd előkapta fegyverét, és fejemhez tartotta. Justin, itt a vég!- gondoltam. - Utolsó kívánságod? 
- Dögölj meg!- majd hallottam, hogy meghúzza a ravaszt. Vártam a lövést, de e helyett, egy hatalmas hangra lettünk figyelmesek. 
- Ez a te műved?- lépett idegesen mellém. 
- Közöm sincs hozzá!- mentegetőztem. Majd Jack mögül egy ravasz húzás hallatszott. 
- Dobd el a fegyvert!- ez a hang...Alfredo. Jack óvatosan, felemelt kézzel fordult Fredo felé. 
- Rég láttalak barátom!- nevetett Jack, majd Fredo egy hirtelen mozdulattal leütötte. 
- Fredo! El sem hiszem, hogy itt vagy!- öleltem meg, amint kiszabadított.- Molly hol van?- kérdeztem kétségbeesetten. 
- Nyugi! A kocsiban vár! Beakart jönni, de nem engedhettem. Így be kellett zárnom a kocsiba.- nevetett. 
- Nagyon köszönöm Fredo!- öleltem meg még egyszer. 
- Milyen megható!- szólalt meg Jack, egy fegyvert szegezve ránk.- Most végre mindkettőtökkel végezhetek!- majd meghúzta a ravaszt és lőtt... 

Sziasztok! Meghoztam az új részt!:) Remélem tetszett! Pár kominak örülnénk! c: A következő részért Barbi felelős! :)