~Epilógus

~ Nem szerelem az, ami változik, ha minden más változik. Örök útjelző az, ami meg sem rezdül semmilyen viharban. A szerelmet nem koptatják az idő röpke órái s hetei. A szerelem örök, ítéletnapig.~

William Shakespeare

Menekülni.Ebből áll az élet.Az ember,mindig menekül.A lány csak nézte  a tájt,ahogy elsuhantak mellette.Justinra pillantotta,aki egy biztató mosolyt küldött felé,és kezüket összekulcsolta.Kezükre nézett és egy apró mosoly kúszott az arcára,hisz a rengeteg rossz után is,együtt maradtak.
-Szeretlek!-törte meg a csendet.Ahogy a mellette ülő,tökéletes fiú rá szegezte tekintetét,szíve hevesebben kezdett el dobogni.
-Mindennél jobban!-lehelt egy csókot a kézfejére a fiú.
-Hogyan tovább Justin?
-El..Messze.
-Hová?-húzta fel a szemöldökét érdeklődve a lány.
-Ahová csak lehetséges.
-Együtt?-kérdezte félve.
-Örökre!-mosolygott rá Justin.
Ez a mosoly volt talán eddig a legőszintébb,amit viszonozhatott a fiú.Ahogy a mosoly az arcára szökött,úgy csillant fel a szeme,mitől a lánynak egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját.Félt,hogy újra elveszítheti,de legfőképp attól félt,hogy vissza nem kaphatja Őt.Kölcsönös bizalom alakult ki a két fiatal között.A kapcsolatuk rengeteget fejlődött,de ehhez hozzájárult az,hogy Ők is változtak.Akár apró tettekben,akár mérföldekben is változhatunk,nincs megszabva a határ.Ha van kiért változni,megéri!Nem számít,hogy azzal a változással felhagysz az addigi életeddel,mert tudod,hogy egy új, jobb élet vár rád,azzal aki a VILÁGOT jelenti neked.Tudod,hogyha az utatok elválna,keresztezné egymást,hisz akik összetartoznak,azoknak az Élet,mindig ad egy újabb lehetőséget arra,hogy együtt legyenek.Ők is kaptak.Hiába menekülnek,de együtt vannak.Talán nem egy tényleges Happy End végkifejletű a történetük,de az Élet nem egy tündér mese.

*Molly McCan* 

Mikor megismertem,a Pokol legmélyebb bugyrába kívántam,de,ahogy egyre jobban megismertem,beleszerettem..Nehéz volt vele,de még nehezebb volt nélküle.Talán a szerelem csak akkor jön, ha nincsenek benned elvárások. Ha nem akarsz, ha nem képzeled el, hogy milyen lesz, csak hagyod, hogy megtörténjen. Van még tovább, van még több is annál, mint amit el tudsz képzelni. Van, létezik, csak merned kell megnyitnod magad és befogadni, elfogadni, érte nyúlni, és bizony viszonozni. Azt is tanulni kell. Merni ugyanazt az élményt adni a másiknak, amit ő ad, és bízni benne, hogy arra van szüksége, amit kap. Ez az igazi kihívás. Adni és kapni. Hasonlót, ugyanazt, érzéseket, törődést.

*Justin Bieber* 

Megváltoztatott.De nem hagyta,hogy elfelejtsem,ki is vagyok valójában.Ő tett teljessé.Segített fejlődni,megmutatta,hogy ahhoz,hogy szeressenek,nekem is szeretnem kell.Nem igaz, hogy csak úgy szerelembe esünk. Valójában mindig van egy pillanat, amikor még dönthetünk. Ha hat rád valaki, hajlamos vagy arra koncentrálni, ami szerethető az illetőben, és utána csak azt fogod belőle érzékelni. Ezért ha valakit nem akarsz elhagyni, egyszerűen csak rá kell szoktatnod magad, hogy azokra a tulajdonságaira összpontosíts, amiket szeretsz benne.A szerelem nem értelmes! Nem lehet logikával elérni vagy elfelejteni. A szerelem teljesen abszurd, de muszáj szeretnünk, különben elvesztünk. A szerelem halott - és az emberiségnek annyi. Mert a szerelem a legszebb dolog, amit teszünk. 

Együtt...Örökre

Sziasztok!
Nem is tudom,hogy hol kellene kezdenem.Egyszerűen nem találok szavakat.7 hónapot töltöttünk veletek.Bátran kijelenthetem,hogy ez volt a legjobb 7 hónap.Köszönjük:
-a 27 rendszeres olvasót
-a több,mint +22000 oldal megtekintést
-a több,mint 100 megjegyzést.
Nélkületek nem tartottunk volna ki eddig.Nektek köszönhetjük,hogy egy újabb fontossági sorrendet hoztunk létre,amiben a Hold Tight az első helyen szerepelt.Nehéz volt,új és esemény dúsabb részeket írni,de megpróbáltuk.Talán nem ez volt a legjobb blog a világon,de nekünk mégis azt jelentette.Lehet nem így képzeltétek el,de ez így tökéletes befejezés.Van még hova fejlődnünk,de reméljük,ha Petrával egy újabb közös projektbe kezdünk,akkor Ti,mind a 27-en velünk tartotok.Még egyszer: KÖSZÖNJÜK,HOGY KITARTOTTATOK!~xx:Barbi 

Sziasztok!:) 
Én már elköszöntem az utolsó részem alatt, de Barbi kérésére, itt is elfogok!:) Szeretném megköszönni még egyszer, hogy velünk voltatok több mint fél éven keresztül. A  22.ooo-es megtekintés felemelő látvány! És a 27 feliratkozó?! Ezeknek mind NAGYON örültünk. Persze voltak unalmas és olvasásra nem méltó részek, de próbáltuk a legjobbakat kihozni! Még egyszer: Nagyon köszönjük, hogy velünk voltatok, és ismétlem: fogunk még találkozni!♥ ~xx:Petra 

#WeAreVeryProudOfYou

37.rész~Megígérem!

- Rendben Bieber!- mondta.- Legszívesebben a fejedbe küldenék egy golyót, de én jobban szeretem ha szenved az áldozat!- mondta Brad sunyi mosollyal az arcán, majd egy lövés után erős fájdalmat éreztem a combomban. Egyből a földre kerültem. Egész végig Molly járt az eszemben..Nem halhatok meg úgy, hogy nem ölelhetem meg még egyszer. Lendületből felálltam, és kicsavartam a kezéből a fegyvert, majd azzal leütöttem. Elindultam beljebb, majd megláttam Mollyt. Hatalmas kő esett le a szívemről. 
- Molly!- sántikáltam oda hozzá. 
- Justin!- ölelt magához szorosan, miután elengedtem. 
- Mennünk kell!- mondtam. 
Valahogy ki kell innen jutnunk úgy, hogy Brad csicskásai ne öljenek meg minket. Gondolkozni kezdtem, majd eszembe jutott: felveszem Brandon kapucnis pulcsiját, és fekete szemüvegét, így megtudunk szökni. Megtettem, majd Mollyt is beavattam. 
- Molly..El kell játszanod, hogy még mindig fogoly vagy. Csak így juthatunk ki! 
Heves bólogatásba kezdett, ezzel jelezve, hogy vette az adást. Gyorsan elindultunk kifelé, mivel Brandon még nem halt meg, így bármikor felébredhet. 
- Főnök!- szólt az egyik kigyúrt őr. 
- Mi van? 
- Hol van Bieber? 
- Halott!- mondtam, miközben Mollyt betettem a hátsó ülésre. A lábam kegyetlenül fájt, de erősnek kellett maradnom. 
- De az az ő kocsija! 
- Leszarom!- majd beszálltam, és elhajtottam. 

* Molly szemszöge * 

- Justin..Annyira féltem!- öleltem meg hátulról. 
- Minden rendben lesz, édesem! 
- Justin..Úristen...Te vérzel.
- Nem vészes.. 
- Mi? Hogy ne lenne az? Istenem.. Rengeteg vért vesztettél! Kórházba kell menned! 
- Nem szükséges. 
- Justin, ne hülyéskedj, kérlek! Menjünk el egy kórházba. 
Bólintott egyet, majd a gázra taposott. 
Nem sokkal később egy kórházhoz értünk, ahol segítettem Justinnak bemenni, majd szóltunk a recepciósnak, aki intézkedett. 

* Pár órával később.. * 

Justin a műtőben van, én pedig már lerágtam az összes körmömet. Pár perc múlva jött az orvos. 
- Hogy van Justin? 
- Rengeteg vért vesztett, és még életveszélyeben van. Nem tudunk még jó híreket mondani, sajnálom!- mondta, majd tovább állt.

 * Később * 

- Hogy vagy?- kérdeztem az altatásból ébredező fiút. 
- Őszintén? Voltam már jobban is.- nevetett.- De te most itt vagy mellettem, így nem félek.- fogta meg a kezemet.- És te jól vagy? 
- Igen.- küldtem felé egy biztató mosolyt. 
- Féltem, hogy nem láthatlak újra. 
- Nyugodj meg! Már nem lesz semmi baj! - Még nem lehetünk nyugodtak..Brandon még él, és bármikor újra elvihet téged, vagy rosszabbat is tehet. 
- Ne aggódj! Neked köszönhetően már tudok magamra vigyázni!- mosolyogtam.
Amit Justin mondott,már megtörtént. A legrosszabbon már túl vagyok. Ha lecsukom a szemem újra látom..fáj. Kigördült egy könnycsepp. Megpróbáltam a lehető leggyorsabban letörölni,hogy Justin ne vegye észre,de nem sikerült. 
- Molly, mi az?- kérdezte óvatosan. 
- S-semmi.- feleltem a leggyorsabban, de a hangom megremegett. 
- A semmiért nem szokás sírni. Történt valami?- kérdezett rá. 
- ...nem.- ez azonban nem volt meggyőző. 
- Ezen miért kellett ilyen sokáig gondolkodnod? Mi történt, tudni akarom!- hangja ellentmondást nem tűrt. 
- A lehető legrosszabb..- hajtottam le a fejemet, próbáltam visszatartani a könnyeimet, de nem sikerült. 
- Megtette? Megölöm!- csapott az ágyra. 
- Megtörtént..Már nem számít! 
- Hogyne számítana, Molly?
- De..- megakartam szólalni, de a TV-ben érdekes hírt közöltek.
- Megszakítjuk adásunkat!- kezdte a bemondó.- Justin Bieber, a 20 éves gyilkos, és drogdíler körözés alatt áll. Tudomásunk szerint egy 19 éves lányt rabul ejtett! Aki tud róla valamit, azonnal jelezze a rendőrségnek.- fejezte be, majd mikor visszapillantottam Justinra, ő már talpon volt és a ruháit vette magára.
- Most mi lesz?- kérdeztem félénken.
- Megszökünk.- jelentette ki határozottan.
- Félek..
- Ne félj! Nem lesz semmi baj! Itt vagyok neked, és nem történhet semmi!- adott egy csókot.
- Kérlek, vigyázz rám!- néztem a szemébe.
- Megígérem!- fogta meg a kezem, majd feltette a kapucniját, és indulni kezdtünk. 
Folyamatosan az embereket kellett figyelni, hogy nem-e vesznek észre minket.
- Ott van a körözött! Kapjátok el!- kiabálta az egyik rendőr, akiről halvány fogalmunk sem volt, hogy került oda!
- Futás!- mondta Justin.
A kórházból kijutva, a kocsiba szálltunk, Justin a gázra taposott, és elhagytuk a helyszínt.

Helló!! :) 
Ez lenne az utolsó előtti rész! :c DE! Ne csüggedjetek, mert még jelentkezni fogunk új bloggal, aminek már meg van az alapja.:) Én ezennel elköszönök, mivel az utolsót, az epilógust Barbi írja! Köszönöm, hogy velünk tartottatok, és mindig aranyos kommenteket írtatok! Imádlak titeket! <3 SZIASZTOK! <3
xx: Petra.

36.rész.~Az életeddel fizetsz

 *Molly szemszöge*

Mintha egy óriás kerékben ülnék,ami csak forog,meg sem áll...Ugyanaz a kép játszódik le előttem,amikor Justin is magának 
sajátított ki.Talán most rosszabb.Próbálok ellenszegülni,de nincs erőm.Ami volt,attól is megfosztottak az éjszaka.
Letörlök egy kósza könnycseppet,ahogy az éjszakára gondolok.Megalázottnak éreztem magam.Fájt.Másodjára.Ellenkeztem,
ütöttem-rúgtam,ahol csak értem.Erősebb volt,mint Én.Itt fekszek,egy takaróba gubózva,és csak nézek ki az ablakon.Az időjárás
olyan,mintha sírna,pont mint Én.Engem jellemez.Összetörtem.Miért?!Kérdezem sokadjára Istent,ha egyszer létezik,miért nem
tett ellene semmit,hogy megtörténjen?!Mit követtem el,hogy ezt érdemlem?Rossz ember lennék?Ennyire?
Bántottam embereket,de Ők is engem.Az álmaimnak éltem.Talán ezért büntet.De ettől még nem vagyok rossz ember,hisz
az emberek azt hajkurásszák: Kövesd az álmaidat.Igen,hibáztam akkor.De azt már rengetegszer megbántam.Amint visszakaptam
el is vesztettem.Talán képes megszerezni azt,ami kell.De az is lehet,hogy késő.Az Élet-nek nevezett Valami,nagy V-vel,
igazán bekaphatja!Igaz az a mondás,hogy az Élet-nek,se keze,se lába,de mégis tőle kapod a legnagyobb pofonokat.
Az én Életem,egy rosszul megírt forgatókönyv.Az biztos,hogy aki írta,egy szemétláda.Hol marad a szőke herceges rész?Vagy 
a "Boldogan élnek,míg meg nem halnak" befejezés? Igen..ez lenne az ÉN ÉLETEM.Egy nagy rakás hazugság,sehol semmi Happy End.
Min is lepődök meg!Csak egyszer..egyszer ebbe a rohadt életben szeretnék boldog lenni,olyan nagy kérés ez?
Nem kérek lehetetlen dolgokat.Nem akarok gazdag lenni,mert a pénz nem boldogít,de az,hogy tudom,hogy van egy olyan
személy az életben,aki szeret,az a Boldogság nekem.Mert nem haszoni javakra vágyom,hanem olyanra,
amit pénzen nem lehet megvásárolni.

Feltűnik előttem az arca.Mogyoró barna szemei ahogy csillognak.A kis fiúsan rossz,de édes mosolya,amitől minden lány 
elolvad.Az erős karjai,amik védelmezően szorítottak.Hiányzik..Hiányzik a nevetése,a hangja,a mámorba ejtő illata és csókja.
Lehunyom a szemem.Itt van.Szemei csillognak.Mosolya tökéletes.Óvva von karjai közé.Mélyen nyakamba fúrja az arcát.Ahogy 
kifújja a levegőt,egy hideg,-de ugyanakkor-jól eső fuvallat fut át a testemen.Mámorba ejtő illatát,beszívom,félek,hogy ha 
kifújom,sosem fogom többé érezni.Megérzem puha ajkait a nyakamon.Egy sóhaj csúszik ki a számon.Ujjaimat hajába vezetem.
Gondosan beállított hajába,csak beletúrok.Államat felemeli,így szemébe tudok nézni.Elvesztem.Ajkai,amik számomra
kincset érnek,gyengéden támadnak az én ajkaimra.Lassú,egyenletes mozgásban kezd,majd nyelve táncra kéri az enyémet.
Elfogadtam a meghívást.Lassú,de mégis szenvedélyes.Ebben a csókban minden benne van.Féltés,vágy,szeretet,szenvedély. 
Kinyitottam a szemem.Egyedül voltam.Egyedül ott,ahonnan menekülnék.Látom még Őt valaha? 

*Justin szemszöge* 

Nem tudom,hogy mit kellene csinálnom.A kartell nem hajlandó egyezkedni.Megadnék bármit,csak azért,hogy újra karjaimban
tarthassam.Az agyam kattog.Ötletek százai kavarognak bennem.Tudom,hogyha hibázok valamelyikünk életébe kerülne.És inkább
kerüljön az én életembe,mint sem az övébe.Rengeteget ártottam már neki.Mindig azt bántjuk,akit a legjobban szeretünk.

Itt ülni és várni egyedül..eddig a legnagyobb hülyeség,amit valaha csináltam.A raktárt,eddig 10 őrzik-ez csak elől-hátul még
többen.Esélytelen úgy a bejutás,hogy az őrök fel-s alá járkálnak.Van nálam egy kis anyag,pont annyi,hogy beengedjenek azzal
a céllal,hogy én is díler vagyok.Szerencsére a külsőm,pont azt sugallja,hogy nem a jó fiúk táborát erősítem.
Kiszálltam a leopárd mintás Audi R8-ból,és a kemény fiúk felé vettem az irányt.
-Mégis hova?-kérdezte az egyik "jampi"
-A kartellhez.-adtam tudtára.
-Név?-szólt a másik.
-Bieber.Justin Bieber.
-Nem szólt,hogy várna valakit.
-Az utolsó pillanatban hívott,hogy ma esedékes a szállítás.-kamuztam.
-Kövess!-ahogy utasított,úgy tettem.A raktár épület belülről teljesen megtévesztő.Mindenhol a bordó és az arany szín 
mutatkozott.Beljebb érve,egy nappali féleség volt,ahol elég dögös csajok voltak,-beindították a fantáziám-de ahogy
egyre csak haladtunk befelé,úgy a fény viszonyok is csökkentek.Teljesen üres részhez értünk.Két ajtót láttam.
A baloldalon lévő ajtóhoz fordult,a behemót.Kapva az alkalmon,leütöttem.Ügyeltem,arra,hogy ne vegyék észre,így behúztam
abba a helységbe,ahol a másik ajtó volt.Mikor elrejtettem,nagy testű barátomat,Bieber-stílusban benyitottam a kartellhez.
-Van nálad valami,ami az enyém!-vágtam is bele.
-Blake említette,hogy sokat ér neked ez a ribanc.
-Először is:a neve Molly!Másodszor:jobb ha megválogatod a szavaidat!
-Bieber,igaz?-bólintottam-Elég jó az ágyban,igaz kicsit vadmacska,de még pár alkalom és nem fog ellenkezni.
-Na ide figyelj te rohadék!-kaptam el az ingét-Ő nem egy játékszer,akivel kedved szerint játszhatsz,Ő egy lány
akinek vannak érzései!Addig nem nyugszom,míg az enyém nem lesz!
-Bieber,én a te helyedben igencsak megválogatnám a szavaimat,hisz elfelejtetted,ki is vagyok valójában!-nevetett fel 
harsányan.
-Kurvára leszarom,hogy te ki a fasz vagy!Számomra egy ugyanolyan szemétláda vagy,mint bárki!
-Kell a lány?Mit ér meg neked?
-Bármit!
-Bieber,a hős szerelmes.Te lennél a szőke herceg fehér lovon?
-És ha igen?
-A szerelem mennyire megbolondítja az embert.-nevetett fel.
-Mit kérsz a lányért cserébe?-szorítottam rajta.
-Az életedet.
-Ha csak ennyi kell...legyen. 



Sziasztok!Petra említette nektek,hogy a vége felé járunk,és igen.Talán még egy rész lesz,és utána egy epilógus.De mi sem hagyunk el titeket,egy újabb közös blogba kezdünk,amiról majd itt a Hold Tight-on értesítünk titeket.És végül,köszönjük a komikat.Remélem ide is érkezik 1-2.:) xoxo~Barbi.Következő rész Petráé!.:)