Azt hiszem én mindent megtettem ami tőlem telt.Mégis ezt kaptam.Megértem...de valahol bíztam benne,hogy nem így fogunk elválni,ráadásul másodjára.Szemeim teljesen feldagadtak a sok sírástól.Most tudatosult bennem,hogy végleg vége,ami azt jelenti:nincs közös jövőnk.Ezt érdemlem?Meglehet,hisz önző voltam.Ahogy feküdt az ágyon,a mindig tökéletesen beállított haja,kósza tincsekből állt,amik az arcába lógtak,mindig csillogó szemeiből eltűnt a csillogás,helyére a megvetés;az utálat;harag és még miegymás került.És ezt mind én okoztam.Hittem benne,hogy helyre hozhatom,hisz semmi sem lehetetlen,de most...Nincs miért maradnom.A lehetőségeim New Yorkban várnak,a szerelmem pedig itt marad.Ez így van rendjén.Ő ott fogja folytatni az életét,ahol abba hagyta,mikor még nem ismert engem,én pedig teljesen újat kezdek.
-Lesz még jobb,ugye?-kérdeztem az égieket.Válaszul mennydörgést kaptam,ami előjele volt az esőnek.Először apró cseppek kezdtek hullni,majd nagyobb.Ezek szerint a válasz:nem.Hát nem meglepő...Ha most valaki ideállna elém,és megkérdezné,hogy mit gondolok most,csak annyit felelnék:Bekaphatja az univerzum!Először Austin vall szerelmet,it még mindig nem tudok hova tenni,majd az akit én szeretek,elküld,és még tetejébe az égiek is utálnak.Szép McCan!Elázva,fáradtan,megviselve tértem be egy fogadóba,ahol az éjszakát fogom tölteni.Miután a portás fiú tetőtől-talpig végig mért és megbizonyosodott róla,hogy láthattam szebb napokat,odaadta a szobám kulcsait.Szobám fele vettem az irányt,miután megtaláltam a kis szobát,csalódottan nyugtáztam magamban,hogy ez bizony nem az én napom.A falak néhol penészesek és repedtek.A sarokba csótányok-és egyéb rovar és bogár félék tartózkodnak,amitől kissé kirázott a hideg.Az "ágyam",pedig kényelmetlen még így ülve is,gondolom akkor az alvás sem lesz olyan szép.Ázott ruhámat leszedve magamról bújtam bele pizsamámba,majd feküdtem el a kényelmetlen ágyon.Szemeimet lehunyva próbáltam elfelejteni az elmúlt napok történéseit.Reméltem,hogy ez mind álom és amikor felébredek,Justin mellett fogok felébredni,és nyakamat az Ő meleg lehelete fogja csiklandozni.
~§~
Reggel ébresztőm csörgésére keltem.Így is keveset aludtam,na meg kényelmetlenül,pont ez nem hiányzott nekem.Szemeimet megdörzsölve ültem fel,majd utamat a fürdő helységébe vettem.Ha a szoba volt trehány,a fürdőről ne is beszéljünk.A fél órás készülődésemet,sikerült lerövidítenem 5 percre,amit köszönhetek a kinézetnek.Leadva a kulcsaimat,a fogadó előtt leintettem egy taxit,megkértem,hogy vigyen el a reptérre.
Maradnom felesleges.Közölte,hogy menjek,hát akkor?!Megyek,nem kell kétszer mondani!
A jegyemet megvettem,és már csak az induló járatomat várom.A hangos bemondó női hangja keltette fel a figyelmemet.
-Megkérjük kedves utasainkat,hogy a 313-as New Yorkba tartó gépre,kezdjék meg a beszállást!-hangzott el az utasítás.
Induljunk.New York lesz az én otthonom,szerelmem,álmom.A gépen mindenki elfoglalta a maga helyét.Én egy kedves idős néni mellett ültem.
-Aranyoskám!Mi a baj?-kérdezte tőlem.Közvetlenek az idősek.
-Nincs semmi baj,ne tessék aggódni!-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Nem úgy látszik.Lehet,hogy már nem jól látok,de ezt még a vak is látja.
-Magának nem lehet hazudni.-nevettem fel,mire Ő is kedvesen elmosolyodott.
-Nem éri meg.
-Minden 5 nappal ezelőtt történt.Kislánykori álmom volt,hogy modell lehessek,és...-majd elmeséltem neki mindent.
-Biztosan nagyon szerethetett téged,ez a Justin,ha ilyet tett.-kezét vállamra simította.
-Nem tudom...és már nem is fogom megtudni,ugyanis vége,ez ellen már nem tudok mit tenni.-hajtottam le a fejem.
-A problémák elől nem elmenekülni kell,hanem megoldani!
-Lehet...
-A te korodban,én is elvesztettem egy fontos személyt az életemből.De én örökre.Tudom milyen érzés,ezért is akarom,hogy te neked ne kelljen átélned azt,amit nekem.-láttam szemében egy könnycseppet.
-Köszönök mindent!-öleltem meg búcsúzásképp.
*2 hónappal később*
Hol is kezdjem?Austinnak hála,a karrierem szárnyal.Amint vége egy munkának,azt egyből követi egy másik.Austin még mindig nem hagyott alább azzal,hogy közeledjen felém,de már viszonylag kezdi elfogadni,hogy nem szeretnék tőle semmit.Ma is lesz egy reklám fotózás.Ez a legújabb klub részére lesz:a BEAT-nek.
A képek összességében jól sikerültek.Teljesen meg vagyok velük elégedve.De miután vége a munkának ha haza megyek a saját lakásomba,nem vár más,csak a magány.2 hónapja,amióta nincs velem.Hogy őszinte legyek,minden nap várom,hogy a telefonom kijelzőjén az Ő neve villogjon.De tudom,hogy erre az esély: 0.Nem hittem,hogy szeretni fogok még fiút így,mint Őt...de mostanában a hitemet elvesztettem.Azt hinné az ember,hogy ennyi nehézségeken,fájdalmakon túl,lesz jobb is.Nem úgy néz ki,mintha jobb lenne,vagy talán jobb akarna lenni.Amikor elmegyek valahova,egy mosolyt erőltetek magamra,amivel elrejtem a gondjaimat,és mindenki azt hiszi:Ennek a lánynak az életében minden tökélete.Szép is lenne...Mikor a Central Parkban sétálok,és meglátok egy-egy szerelmes párt,elöntenek az emlékképek.Szeretném megcsókolni,megölelni,érezni.A nagy New York-i álmom,amit nem így képzeltem el,semmit sem ér.Azt akarom,hogy velem legyen!Azt akarom,hogy minden olyan legyen,mint régen!Azt akarom,hogy amit elrontottam semmivé váljon!Az erkélyre kiálltam.Csak bámultam a hatalmas várost,ami sosem alszik.Bámultam a feketeségbe,ami magába szippant.Majd felnéztem a csillagos égre,ahol egy hullócsillag suhant el.Kívántam,mint egy 6 éves kislány.Azt kívántam,bárcsak helyre hozhatnám a hibáimat,és mindent elölről kezdhetnék!
Sziasztok!Köszönjük az előzőrészhez írt komikat.Reméljük ide is érkezik egy-kettő.:) Mint láthatjátok,egy kicsit az érzelmekre törekedtem,ami remélem tetszett azért.A következő rész Petráé.Sietünk.♣ #weloveourreaders
![~Hold Tight~ [Befejezett]](http://3.bp.blogspot.com/-B9l2vE_kEQ0/U1fyuME5AXI/AAAAAAAADnE/4AzEEX9fubA/s1600/alap4.png)
