22.rész.~Nélküle...

- Jó drága, akkor válassz: a karriered, vagy...Én?! 
-Ilyet ne kérj tőlem!-csattantam fel hirtelen.
-Azt mondod szeretsz,erre közlöd,hogy 2 nap és mész New York-ba,szerintem jogomban áll ilyet kérdezni!-szorította meg a karom Justin.
-Neked nincs felettem jogod!Senki nem parancsolhat nekem!Érted?!-téptem ki karom erős szorításából.
-Szóval  ezzel azt mondod,hogy inkább választod az álmaidat,vele együtt New York-ot,mintsem engem?-húzta fel egyik szemöldökét.
-Igen!
-Azt hittem te más vagy!-"támadt"szavaival.
-Más is!Olyan,aki nem tűri el,hogy mások irányítsák az életét!-keltem védelmemre.
-Tudod...-tartott egy kis szünetet-melletted lehettem olyan,aki évekkel ezelőtt voltam.Nem kellett megjátszanom magam előtted!-tette kezét tarkójára.
-Szeretlek Justin!-csókoltam meg.Utoljára érezhettem e csábító ajkakat.Utoljára láttam Őt.Döntöttem.New York az,ami kell nekem.
-Molly!-nevem hallatára rá figyeltem-Te is egy számító kis ribanc vagy,akinek sohasem elég jó az, amije van!-arcán ott ékeskedett az a jellegzetes oldal vigyor.
-Te pedig épp olyan féreg vagy,mint mikor megismertelek!-könnyeimmel küszködtem.De nem adtam meg neki azt az örömet,hogy sírni lásson.Az előbb még bevallotta,hogy én voltam az egyedüli olyan személy akinek nem kellett más oldalát mutatnia,most meg...Jobb lesz nekem New York!Az épületből kiszaladva leintettem egy taxit.A sofőrt Justin házához vezényeltem,hisz ott vannak a cuccaim-már amennyi-és azokat elakarom hozni.A kocsiban ülve,a fejemet az ablaknak döntöttem.Néztem,ahogy a hatalmas város magába szippantja az embereket.Nyüzsgés-forgás.Hiányozni fog Los Angeles,vele együtt Justin is,de egyszer van olyan lehetőség,hogy az álmaimat,amiket egészen kislánykorom óta dédelgetek,valóra is váltsam.Gondolataimból a sofőr hangja zökkentett ki.Gyorsan kifizettem,majd ki is szálltam.Örömmel nyugtáztam,hogy Justin nincs itthon,így gond és veszekedés nélkül tudok pakolni.A házba beérve,az emeletet rohamoztam meg.Az ágy alól kivettem a bőröndömet,amibe a kevéske ruháimat pakoltam.Csekély egy óra pakolás után,mindent elrakva ültem le az asztalhoz egy papír és toll társaságában.

Justin!

Tudom,hogy utálsz,és ezt sosem fogod nekem megbocsátani!Nem is várom el,de meg kell értened,ez egy hatalmas lehetőség,ami nem mindennapi!Most jött el az én időm!Nem kell elfogadnod,csak megértened!Ha tovább lépsz,tiszteletben tartom a döntésedet.Remélem egyszer,olyan helyzetben fogunk találkozni,ami nem veszélyes,nem kíván vért,sem emberi életet,hanem csak Te meg Én!Szerettelek tiszta szívemből!Tudom,hogy nem így látszik,de szerettelek.Felnyitottad a szememet,hogy ami szép és valódi,az nem mindig igaz.Bár rendes körülmények között találkoztunk volna!Köszönök mindent Justin!Köszönöm,hogy rávezettél arra,hogy Jaden nem az,aki volt!Köszönöm,hogy megmutattad,milyen az,mikor élsz!Sosem foglak elfelejteni,ígérem!Mikor valóra váltom az álmaimat,rád fogok gondolni,hisz nélküled nem tartanék itt.Emlékezz majd rám!Kérlek!Egyszer majd még találkozunk!

Szeretlek!

~Molly

Mikor végeztem a megírásával,az asztalon hagytam.Bőröndömmel együtt hagytam el a házat.Mikor becsuktam magam mögött az ajtót,könnyeim,mint a zivatar,úgy indultak meg.Nem így akartam,sőt!Nem is így terveztem!Utamat a legközelebbi szálló felé vettem.Már vagy egy fél órája sétálhattam lehorgasztott fejjel,a könnyeimet nyeldesve,míg nem beleütköztem egy emberbe.

-Sajnálom!-néztem csak rá egy pillanatra.

-Sem...-kezdett volna bele- Molly?!-hangja meglepett volt.Mikor felnéztem rá,hirtelen megszólalni sem tudtam.

-Austin?-néztem rá furcsán.

-Te hova?

-Egy hotelbe.-hajtottam le a fejemet.

-Történt valami?-érdeklődött,ami jól esett,de most valahogy kevésbé.

-Ami az illeti igen.-és elmondtam néhány,leegyszerűsített mondattal az elmúlt 1-1,5 óra történéseit.

-Sajnálom!-ölelt meg.(?)

-Nem érdekes!-toltam el magamtól.

-Gyere fel hozzám!A Hiltonban szálltunk meg,a többi zsűrivel,egy hatalmas lakosztály,egy főre.-mosolygott édesen Austin.

-Ez kedves tőled,de...-félbe szakított.

-Nincs semmi de!Kicsit felelősnek érzem magam a történtek miatt.

-Nem a te hibád!

-Kérlek!-kérlelt engem Aus.

-Legyen.-egyeztem bele végül.Az út a hotelig csendben telt.Csak néha szóltunk pár szót egymáshoz. 

*Egy nappal később*

Austin mindig mosolyt szeretne varázsolni az arcomra,de egy vicsorítást kap tőlem.Hiányzik.Egyszer próbáltam felhívni,nem mertem...Már csak órák választanak el engem az álmaimtól,annál jobban fáj a szívem.Tudom,hogy valahol hibát követek el,de soha vissza nem térő alkalom! 

*Az utazás napja*

New York.2 óra és indulunk.Már izgatott vagyok,hogy milyen lesz.Austin próbál közeledni felém,de elutasítom.Ő nem az,akit én szeretek.Akit én szeretek,most gyűlöl,amiért mást választottam.

 -Molly,indulnunk kell!-szólt Austin.
Indulás.Egyedül.Hibát elkövetve.Reménykedem,hogy úgy,mint a filmekben Justin is kint fog rám várni.Mit is álmodozom!Azok után,hogy bántam vele,meg sem érdemelném...3 óra múlva az álmaimat élem.Nélküle...

Sziasztok!Köszönjük az előző részhez érkezett komikat.Remélem tetszett nektek,és pár komival megajándékoztok.Következő rész Petráé.:D #weloveourreaders.
És még köszönjük a csodás átalakítást Audriana Moore-nak.:) Fantasztikus munkát végzett.Köszönjük.:)