~Hold Tight~ [Befejezett]: 25.rész.~Elbasztam!

* Justin szemszöge *

Éppen a szobámban ültem, és gondolkozok, azóta, amióta Molly elment. Nem lett volna szabad elengednem. Hirtelen megszólalt a telefonom, és a kijelzőn Molly neve villogott.
- Molly?- kérdeztem meglepetten.
- Sz-szia Justin.-makogta a sírást elfojtva.
- Mit akarsz?- vált hangom dühössé.
- Téged! Vissza akarom kapni az életemet, ami Te vagy!- a végét már sírva mondta.
- Döntöttél! Edd meg, amit főztél!
- Justin! Kérlek! Felelőtlen voltam, nem gondoltam végig!
- És most higgyem is el?!- kérdeztem gúnyosan.
- Én mindig hittem neked, te most mért nem?
- Mert mindig én voltam a szar alak, aki csak magára tud gondolni, de úgy látszik most fordult a kocka! -Vége?- kérdezte fájdalmas hangon.
-Igen, vége. Ezt már nem lehet helyre hozni!- majd letettem a telefont, és sírni kezdtem.
Nem hiszem el, hogy ezt mondtam neki. Most...Visszakaphattam volna, és az enyém lett volna örökre!

* Molly szemszöge *

Vége. És ez mind az én hibám. Kár volt belemennem ebbe az egészbe. Ha...nem akarok minden áron modell lenni, akkor még most is Justin mellett lehetnék. De nem. Mindent tönkre tettem. Könnyeimet törölgetve mentem ki a fürdőből.
- Molly! Én... Sajnálom!- jött felém Austin, de figyelmen kívül hagytam.
Nem érdekelt senki és semmi. Egyszerűen...megakartam halni. -Molly! Mi...Mi történt?- ült le mellém.
- Justin...Justin már nem szeret. Véget vetett a kapcsolatunknak.- mondtam mindezt sírva.
- Sajnálom. Az én hibám.
- Miért lenne a tiéd?- értetlenkedtem.
- Ha nem erőltetem ezt az egészet, akkor még most is együtt lennétek.- hajtotta le a fejét.
- Hé! Nem a te hibád...Egyszerűen...ez a kapcsolat már menthetetlen...És Justin...Megértem hogy dobott, hisz csak úgy otthagytam.
- Minden rendben lesz! Ne aggódj!- ölelt magához, ami most jól esett. Hosszas beszélgetés után elmentem lezuhanyozni, majd lefeküdtem aludni. Pár órával később a telefonom csörgésére keltem.
- Mégis ki az hajnali 2-kor?- kérdeztem magamtól, majd mikor felemeltem a telefont Justin neve ékeskedett a képernyőn. Habozás nélkül felvettem. - Justin?!
- Nem Justin vagyok, hanem Fredo! Nagy a baj!
- Mi történt?- kérdeztem idegesen.
- Justin... Szóval...Túladagolta magát, és az intenzíven fekszik.
- Nem, az nem lehet! Máris megyek a reptérre.- mondtam, majd kinyomtam.
- Mi az?- kérdezte Austin álmos hangon.
- Justin kórházban van! Oda kell mennem!
- Mi? Nem! Nem mehetsz! Az az alak nem érdemel meg téged! Nem emlékszel? Dobott téged!
- Tudom, de akkor is oda kell mennem!- pakoltam össze a ruháimat.
- Molly! Nem engedlek! Mégis...Hova akarsz menni hajnali fél 3-kor?
- Justinhoz! Szeretem...És szüksége van rám!
- Nem engedhetlek!- parancsolta.
- Austin! Légy szíves! Nem akadályozhatsz meg!
- Rendben. De engedd meg, hogy kivigyelek a reptérre.
- Jó, rendben. Nem sokkal később elindultunk. Az út csendesen telt. Nem is szóltunk egymáshoz. Amikor odaértünk gyorsan kiszálltam, majd rohanni akartam a jegyirodához, de Austin megragadta a kezem, és magához húzott.
- Megígéred, hogy visszajössz hozzám?- kérdezte, miközben ajkunkat centik választották el.
- Austin...Előbb...Gondolkoznom kell, és megbeszélni Justinnal a dolgokat.- mondtam, majd ismét elakartam indulni, de még mindig nem eresztett.
- Molly...Szeretlek, és nem akarom, hogy visszamenj hozzá.
- M-mi? T-te belém szerettél?
- Igen. Olyannyira, hogy már élni sem tudok nélküled! Kérlek Molly!
- Austin..Te egy édes, helyes srác vagy, nagyon kedvellek, de nem lehet több köztünk barátságnál. Sajnálom!- adtam egy puszit a arcára, majd ott hagytam. Megvettem a jegyem a legelső gépre, majd röpke negyed óra múlva indultam is Los Angelesbe.

* Később *

Leszállás után fogtam egy taxit, majd a kórházhoz irányítottam. Fél óra múlva ott is voltunk. Kifizettem, majd bementem.
- Elnézést! Melyik szobában van Justin Bieber?- kérdeztem idegesen az ápolónőt.
- A 269-es szobában, a másodikon!- mondta kedvesen.
- Köszönöm!- és már rohantam is a lifthez. Megkerestem a szobát, majd benyitottam. Justin és Fredo beszélgettek.
- Én...Most magatokra hagylak titeket. Kint leszek ha bármi kell.
- Köszi Fredo!- mondtam, majd Justinhoz sétáltam.
- Mit keresel itt?- kérdezte nem túl kedves hangnemmel.
- Hozzád jöttem. Miért tetted ezt magaddal?
- Mégis..Mióta foglalkozol velem? Ilyen fontos lettem? És hol van a kis Austinkád?- gúnyolódott.
- Justin...Te is tudod, hogy nincs köztünk semmi.
- Képzelem..Most pedig légy szíves menj el!- fordította fejét a másik irányba.
- Mi?- döbbentem le kérésén.
- Menj el! Mit nem értesz ezen?!
- Mi ütött beléd Justin?
- Belém?! Inkább veled mi van? Elmész, csak egy kibaszott levelet hagysz, majd felhívsz, és közlöd velem, hogy elbasztad, és ezek után megint én vagyok a szar?!
- Nem..én...- kezdtem bele mondandómba, de félbe szakított.
- Menj már!- förmedt rám.
- Jó...Ha ezt akarod, elmegyek...Vissza New Yorkba. Remélem meg leszel egyedül is, mert hogy engem nem látsz többet az is biztos!- mondtam mindezt, míg a könnyeimmel küszködtem. Még egy utolsó pillantást vetettem rá, majd az ajtót becsapva magam után otthagytam.
- Molly! Mi a baj?- kérdezte Fredo.
- Semmi..Hagyjuk.
- És most hova mész?
- New Yorkba.
- De..Miért?
- Kérdezd Biebert!
- Kiviszlek, csak felveszem a kabátom.
- Nem kell...
- De...
- Tényleg Fredo..Szia.

* Justin szemszöge *

Elbasztam a második lehetőségemet.
- Mi a faszt mondtál neki?- rontott be Fredo.
- Kérlek, hívd vissza!
- Elment!
- Akkor utána megyek!- indultam meg.
- Állj már le! Elment! Vége... Mindent elbasztál....