24.rész.~Vége?

*Austin szemszöge*

(a válogatás)

A lányok mind egytől-egyig gyönyörűek,de egy valaki,még náluk is szebb.Sötét haj,formás alak,pont ott gömbölyödik,ahol kell,a mosolya pedig...egyszerűen ámulatba ejt.Kevés smink fedi arcát,ami épp elég.Nem viszi túlzásba...látszik,hogy komolyan veszi azt,hogy sikeres legyen,pont ilyen elszánt lányra van szükségem.Még a neve is szép:Molly.Mindent megteszek annak érdekében,hogy Ő legyen az egyik esélyes,hiba lenne,ha nem választanánk be.A válogatás szépen lezajlott,és ahogy engem,úgy a többi társamat is elvarázsolta a kisugárzása,mindegyikőjük arról beszélt,hogy mennyire természetes szépség,ami igaz is!Mikor már épp ment volna ki,nem szalasztottam el az alkalmat,így feltettem neki szánt ajánlatomat,amire remélem igen lesz a válasz.

- Hé, Molly!- szóltam utána. 
- Igen? 
- Gratulálok!- fogtam vele kezet.
- Köszönöm, nagyon boldog vagyok! 
- Igazán nincs mit! Megérdemelted! Egyébként Austin a nevem, és van számodra egy ajánlatom: bele mennél abba, hogy New Yorkban folytatnád a modellkedést, és..Én lennék a managgered?- kérdeztem tőle kissé zavartan.
- Igen! Benne vagyok!- húzta mosolyra a száját,amitől én megkönnyebbültem.
- Remek! Mit szólnál, ha már holnap után indulnánk? 
- Tökéletes!
 - Rendben, akkor kérlek add meg a számod, hogy hívni tudjalak!- adtam neki egy cetlit és egy tollat,amire ő boldogan ráfirkantotta a kincset érő számokat.
Boldogan csúsztattam a papírt a farzsebembe,majd ugyanolyan boldogan távoztam az épületből. 

*Pár órával később*

Nagyban sétálok,erre egy lány nekem jött.Először fogalmam sem volt,hogy ki az,de amikor meghallottam hangját,szemeim felragyogtak.
 -Sajnálom!-nézett rám csak egy pillanatra.

-Sem...-kezdtem volna bele- Molly?!

-Austin?-nézett rám nagyra nyílt szemekkel,már amennyire a sírástól lehet nagy az ember szeme.

-Te hova?

-Egy hotelbe.-hajtotta le a fejét.

-Történt valami?-érdeklődtem,hisz kevésbé volt beszédes kedvében.

-Ami az illeti igen.-és elmondta a néhány elmúlt 1-1,5 óra történéseit.

-Sajnálom!-majd megöleltem.

-Nem érdekes!-tolt el magától.

-Gyere fel hozzám!A Hilton -ban szálltunk meg,a többi zsűrivel,egy hatalmas lakosztályban vagyok egyedül.-próbáltam nem túl rámenős lenni.

-Ez kedves tőled,de...-félbe szakítottam mielőtt ellenkezhetett volna.

-Nincs semmi de!Kicsit felelősnek érzem magam a történtek miatt.

-Nem a te hibád!

-Kérlek!-próbáltam meggyőző lenni.

-Legyen.-egyezett bele végül.Magamban már vagy a Limbo-táncot jártam.Az út a hotelig egész csendesen telt.Nem akartam faggatni,hisz láttam rajta,hogy ki van szegény.Nem értem ezt a Justin,vagy hogy is hívják srácot,mért nem képes elfogadni a döntését?Olyan nagy kérés,hogy támogassa?

*Utazás napja,New York*

Már 2 napja,hogy búval bélelt Molly,minden áldott nap,a telefont lesi,próbálja felemelni a kagylót,de nem teszi meg.Fél...nem értem miért,amikor Ő nem tett semmi rosszat.

 -Molly,indulnunk kell!-szóltam be a szobába.Válasz helyett,csak a bőröndje és a léptei hangját hallottam.Nyoma sem volt a 2 napja ezelőtti lánynak,aki mosolygott,most egy fáradt,kisírt szemű lányt láttam velem szemben.

 ~§~

Kopogtam Molly ajtaján,hisz ma kaptam meg a legjobb hírt,ami szerintem feldobná a kedvét,sőt,a napját is.

- Gyere!-mikor benyitottam mosolyával találtam szembe magam.Mosolyog!
-Van egy jó hírem! Remélem felvidít: már holnap mehetsz modellkedni! 
- Ez most komoly?- döbbent le. 
- Halálosan! 
- Úristen! Nagyon köszönöm Austin! Köszönöm!- ölelt meg. 
- Megérdemled!- mosolyogtam rá.
- Végre teljesül az álmom! Austin, ha te nem vagy, én sem tartanék itt. Köszönöm!- szorított magamhoz,jól esett közelsége.
- Molly...Te egy csodálatos lány vagy, és megérdemled ezt a sikert!- simítottam kezem az arcára.Közelíteni kezdtem felé.Megcsókoltam.Éreztem,ahogy utat enged,így szabad út állt előttem.Először visszacsókolt, majd elvált tőlem, és arcon vágott, és kirohant a szobából. 
Szép volt Mahone!Megcsináltad! 

*Molly szemszöge*

Sírva rohantam be a fürdőszobába.Mit tettem?És Ő mit tett?Hogy engedhettem meg neki?Sosem csaltam még meg senkit,és most...pillanatnyi megingásomban,megtettem.Nekem csak egy fiút szabad csókolnom,szeretnem,és Ő most nincs itt,mert én makacs,mindig a fejem után megyek.Telefonom után kutatva a farzsebemben,könnyektől áztatott szememmel kikerestem azt a számot,amit már napok óta hívni szeretnék.Rányomva a hívás ikonra,szívem a torkomban dobogott.Hiányzik a hangja,az illata,a mosolya,a csókja,Ő maga.Bár itt lenne most!Bár Ő csókolt volna meg!
-Vedd fel!-gondoltam magamban.
-Molly?-kérésem célba talált.Hangja meglepett volt.
-Sz-szia Justin.-makogtam a sírást elfojtva.
-Mit akarsz?-hangja meglepettből hirtelen változott át,dühössé.
-Téged!Vissza akarom kapni az életemet,ami Te vagy!-a végét már sírva mondtam.
-Döntöttél!Edd meg,amit főztél!
-Justin!Kérlek!Felelőtlen voltam,nem gondoltam végig!-biztattam ezekkel a szavakkal inkább saját magam.
-És most higgyem is el?!-hangjában érezhető volt a gúny.
-Én mindig hittem neked,te most mért nem?
-Mert mindig én voltam a szar alak,aki csak magára tud gondolni,de úgy látszik most fordult a kocka!
-Vége?-kérdeztem fájdalmasan.
-Igen,vége.Ezt már nem lehet helyre hozni!-majd letette a telefont.
Sírva csúsztam le a földre,ahol arcomat tenyerembe temettem.Szívem darabokra tört.Mit ér egy olyan álom,ha nincs melletted,az akit szeretsz?Egyedül,semmi nem olyan,mint ha ketten lennénk.Nem tudom,hogy komolyan gondolta-e,azokat amiket mondott.És minden az én hibám.

Sziasztok!Köszönjük az előző részhez írt komikat.Köszönjük a 18 feliratkozót,és több mint 11.000+ megtekintést.Hihetetlen...Ugye,ehhez is kapunk néhányat?Jól esne...:) Következőt Petra írja,ha késik,nála panaszkodni.;) #weloveourreaders. ♥